57 BTS Kösd hátra a kezed

Délelőtti tájban míg az egyik a hátán feküdt felfelé biccentett fejjel a takarót markába gyűrve tartva, addig a másik felöltözve hasalt mellette;
- Este nem mertem mondani, Hercegnô, de én vagyok az oka, hogy JungKook olyan furán kezdett viselkedni - suttogta Jimin az ágyon könyökölve. - Én mondtam neki, hogy vonja magára Suga hyung figyelmét. Nem tudtam, hogy ilyen hatásosan fogja tenni... Nem akartam rosszat egyikőjüknek sem, de...  Tudod... Suga hyung ijesztően viselkedik - hangja mélyen elszomorodott. - Már nem egyszer mondta, hogy csak úgy képes lenne lecsapni a kezeimről... Holott én szorítlak magamhoz.... Lehet, hogy túlságosan is - ért szerelme feldörzsölt csuklójához, ahol bekékesedett folt mocskolta be a fehér bőrt. - Ez ilyen önző dolog tőlem, nem? Haragudnál és szégyellnél engem - kuncogott, de komolysága a szemeiben fénylett. - Ezért most se merem elmondani - sóhajtott lenézve alvó partneréről. - Ki tudja? Lehet ilyeneket el se kell mondanom, mert idôvel úgy is átlátsz a helyzeteken. Te vagy az én tökéletes részem. Szóval most remélem, nem csak tetted, hogy szundikálsz, Hercegnôcském - mosolyodott el, és finoman megnyomta az orrát a kétségtelenül kimerültségében pihenő énekesnek. - Ajjjj olyan szépen tudsz aludni! - húzta fel egyik térdét, és gyakorlatiasan hajolt Hercegnôje fölé. Készenlétben állt ajkai, akár a paplan, a szeretetével takarta be szerelmét. Mézesen csókolta lassan oldalra billentve fejét az egyik irányból, mire a másikból is ráérősen mélyítette el az érintést. Mindössze két pillantásából is száz százalékosan látszott, hogy nem tud betelni. - Bárcsak megszólalnál, most, hogy "Mit csinálsz, Édesem?", "Minden rendben, Édesem?", vagy csak mondanád "Jól vagyok, Édesem, ne aggódj"... Ahhh Baj, hogy miattam alszol ilyen mélyen.


Jimin POV

Ha csak visszagondolok, az elmém csikorog, az ágy a képzeletemben vigyorog, mintha már teljesen egyértelmű lenne mindenki és minden számára, mihez fogok folyamodni. El sem hiszem, hogy ugyan azt a hibát követtem el megint... "A réten kellett volna maradnom, mint megbélyegzett marha" - így töprengtem az agyam hibás döntésein, idegesen lépkedve a nappaliba.
Ijesztően csend volt. Sehol senki...
- Hol van mindenki? - kérdeztem, ahogy megláttam a tükörképem, és oda is mentem magamhoz. Elnézegettem kinézetem. - Itt egy kérdés - motyogtam. - Mi van velem?... Miért nem tudok jó fiú maradni? Ha így maradok... Hercegnô ki fog szeretni belőlem?
Remélem a válasz nem...
- Kétlem... - ez olyan volt, mintha a tükörképem mondta volna.... - Jó képű vagyok - okot s mondott, mire tenyereimet arcom két oldalára nyomtam. Vicces. Vicces így nézegetni magam. - ... Ohh... - bámultam ujjaimra. - L-Le kéne... Azaz le kellett volna vágni... rendesen a körmeimet... m-mielőtt... J-Jin...
- Jimin! Jin hyung hol van? Miért nem veszi fel a telefont?
- Miért kérdezed? - fordultam azonnal J-Hope irányába.

- Keresi HyoSang hyung, és-- - mutatott telefonjára, de a mondatot szerintem nem értettem tisztán;
- HyoSang?...
- I-Igen...
Remek!
- Add csak ide.
- Átadlak Jiminnek... N-Ne?... Mi az, hogy-- ... Azt mondja, nem szívesen beszél veled.
Mit nekem!? Kikaptam a kezébôl a mobilt;
- Hallod! - csak lekoptatom a biztonság kedvéért. -Kapd be a sajátod, és cuppanj le Jin hercegnôrôl, mert nélküled is fejfájást kapok most, szal' - hangsúlyoztam erősen, mire a telefont visszanyomtam Hoseok kezébe;
- Hyu-Hyung!... É-Élsz még?... Letette - húzta a száját J-Hope, majd rám bámult. - Hu... Most nagyon boldognak érzem magam, hogy nekem nem mondasz ilyeneket - vigyorodott el hihetetlenül idétlen fejjel, amit most nem volt kedvem nézni... Egy szabad fal részt kerestem inkább... Nem volt más vágyam, csak azzal szembe megállni, és beleverni a fejem. Kellő erővel meg is tettem.
- J-Jó, igaz - J-Hope pislogva bólogatott... - Még csak reggel nyolc óra, semmi baj, ha természetes ébresztőket használsz.
- Mi va'?... - fordultam élesen szembe vele.
- Semmi! H-Hozzak egy kávét?
- Hoseok... - mentem oda hozzá nagy, elnyújtott lépésekkel, s mielőtt hátrált volna, sajgó homlokomat a mellkasára döntöttem.
- Mi bajod, Jiminie?...
- Este átfutott egy rossz gondolat az agyamon.
- Megint erőszakos akartál lenni Jin hyunggal!? - ijedt meg, mire őszintén feleltem;
- Az voltam...
- Jimin!
- Rossz gondolatom volt!... - kapaszkodtam meg sérteni képes körmeimmel a pólójába. - Arra gondoltam, ha megtudnám változtatni SeokJint... Hogy csak is rám figyeljen, és ugyan úgy kívánjon, mint én ôt... Az jobb lenne...
- Olyan problémás vagy - karolt át, kicsit dédelgetve, holott nem igazán szerettem volna, hogy ô legyen a mentsváram, dehát, ha tudd segíteni... "Ha pedig nem, vigye el egy teherautó" - gondoltam ránézve, ahogy letessékelt az asztalhoz, míg ô szembeült szomorú ábrázatommal.
- Hoseok... Hallod... - ütött szöget egy vezér gondolat a fejembe; - Mutasd a körmeidet! - kaptam kezei után, mire magam elé is húztam azokat. Nem csalódtam. Nagyon ápoltnak néztek ki. - Magadnak vágtad ilyen szépen, vagy vágattad?...
- V-Van a stylistok között olyan, aki ért hozzá, e-ezért megkértem... D-De csak azért, mert izé! Mert - kapta el kezeit előlem. - Az az izé! Van, hogy... Hát jobb, vagy izé! Csak ne, mert olyan... Igen... K-Kényelem izé... Sokszor, azaz kevésszer... Ritkán! Izé... Én...
- Ehhhh - mosolyodtam el. - Jó, hogy figyelmes vagy TaeHyunggal...
- Aigoo! - takarta el az arcát, toporzékolva lábaival... - Megadom magam! Oké! Szekálj! Nem érdekel. Szekálj érte!
- Hmmm Milyen gyakran szoktad betenni TaeHyungnak?
- S tényleg csesztet! - süllyedt le a széken, mire én vállat vontam. Ô mondta, nem? A látványától meg nem is vagyok képes figyelmem kívül hagyni a megadatott s felkínált mókás lehetőséget.
- Milyen pózokat csináltok? Mit csinálsz vele szívesen, ha már teljesen a csúcson vagytok csupán az ujjaid miatt? Birtokolni akarod őt még jobban, igaz?
- Nem hallak! - fogta be a füleit. - Nem, nem, nem!
- Értem már én, hogy miért nem szoktalak titeket hallani - hunyorítottam rá gyanúsan. - Ti nem szeretkeztek, te nem szereted TaeHyungot, te imádod, ezért ti imádkoztok!
- Aaaa! - csapta homlokon magát. - Foglalkozz inkább Jin hyunggal!
- Jin... - ismételtem szerelmem nevét, és megint csak búskomoran néztem. - SeokJin nem szereti, ha megujjazom, és azt hiszem, tudom, miért... Bár ha ápoltabb is lennének a körmeim, akkor is... Szerintem... Én ügyetlenül csinálom!... - lepődtem meg magamon, ahogy most hirtelen kigondoltam, hisz bármikor is próbáltam, ô csak ellenállt. - Pedig a legjobb előjáték! Érezni azt a meleget! Teljesen feltüzel! Használni akarom mindenemet Jinen!
- Épp ez az... - sóhajtott Hoseok, mire érdeklődve ráfigyeltem. - Rajta és nem érte. Az ujjazás fáj.
- Próbáltad, vagy mi?
- Tapasztaltam régebben.
- Mi a...!? Mondj többet!
- I-Itt is az ügyesség számít. Az ujjaidat csúsztatni kell... Amíg érzed, hogy száraz a kezeden a bőr addig meg ne próbáld. A másik, ha ugyan azt a mozgást végzed az ujjaddal, mint azzal a szerveddel, amivel utána fogsz élvezetet hajkurászni, akkor egy nagy marha vagy.
- H-Hé... - gondoltam bele... Ujjaimmal is csak befele haladok...
- Jobban figyelni kell. Nem csak be meg befelé haladni - oke, azdmeg, mond el ugyan azt, mint a gondolatom! Hadd süljek fel még jobban... - Ujjazással is el lehet érni az orgazmust.
Ez új!
- Komoly!?
- Az ujjaddal sosem érintetted meg azt a pontot?
- N-Nem...
- Akkor minek csinálod!?
- Me' Jin hercegnőben olyan kellemes(?) - hangsúlyoztam, mire a semmibôl fejbe vágtak nem várt erôbôl;
- Ő a hyungod! - V hangja sivított a fülembe, majd felé fordultam. Annak ellenére, hogy egy korosztályom, és egy igazán jó barátom, szemem sarkából a legkínzóbb elmegyógy intézetbe küldtem, a szemfogammal vicsorítva;
- Te láttad el idióta ötletekkel SeokJint! Sőt... Te miattad hagy egyedül éjszakánként!
- Vt semmivel se mered okolni! - nyúlt át az asztalon J-Hope a pólóm nyakát megragadva.
V erre csak bólintott, és szánt szándékkal meghúzta a fülemet. Már csak az hiányzott, hogy J-Hope felpöcköljön az orromnál, és tisztán éreztem a tőlük származó érzelmeket. Fájdalmat tapasztalva kaptam két kezem arcomhoz, és összekuporodtam a széken ülve;
- Kettő egy ellen nem fair - motyogtam megsértett orromat simogatva lehajtott fejjel, mire hajamat J-Hope keze megkócolta;
- Akkor higgadj le, és beszéljünk a te másik feledrôl.
- SeokJinrôl? - pislogtam fel, mire bólintott.
- ViVi, neked nem kell itt--
Mire Hoseok kimondta volna, V már mellettem ült.
Mit számít? Nekem most csak egy megoldás kell arra, miképp szabaduljak meg magamtól. Igényeim vannak, ami egyáltalán nem egy pozitív pont.
- Szép szerelemben nincsenek elvárások.
- Szép szerelemben nincsenek.
- Működtetni kell az agyad, hogy mikor mit teszel a hozzád tartozóval.
- Működtetni kell az agyad.
- Te is tudod, hogy nem csak rendesen, hanem kegyesen, kétszeresen jóságosan kell viselkedned Jin hyunggal.
- Tudod, rendesen, kegyesen, és kétszeresen jóságosan.
- Végül is ô a hyungod is.
- Jin hyung a hyungod!
Ha azért maradt, hogy elismételje a már elhangzottakat, akkor én félek, hogy széttörök valamit a fején...
- Ne baromkodjatok, hanem mondjátok meg, mit tegyek!
- Jó! Kösd hátra a kezed Jin hyung közelébe!
- Kösse hátra? - kérdezte V J-Hopera pislogva. - Miért?... Csikizi?
- Ne magadból indulj ki, Életem...
Ez már fárasztó, a végén még imádkozásba kezdenek. Nem maradok drága időt pocsékolni, hisz Jin hercegnôm mellett is ülhetnék a két rossz bohóc helyett.
- Inkább ésszel meggondolom, mikor várjak tőletek hasznot - jelentettem ki, miután elhatároztam magam az indulásra.
- Jimin! - szólt utánam J-Hope komoly hangsúllyal. - Hallod, nem baj, ha rosszat csinálsz meg cselekedsz Jin hyunggal, csak utána békítsd ki...
- Valami meglepetésre gondolsz?
- Vidd el cirkuszba!
- V, Pszt!
- Cirkusz a kerge tinédzsereknek való... - kezdtem el gondolkodni, miközben V a kezén kezdte számolni, hogy melyik évében van jelenleg. Cirkusz?... Dehogy. Idétlen választás lenne, ha tenném. Nekem más az ideális... Máshol és máshogy. A kedvenc helyemen szeretnék lenni Jinnel. - Ahol... Jó! Segítsetek! Mind a ketten velem jöttök - csettintettem.