56 BTS Uralkodó + Hódoló ~Uhh

Csókot kért határozott hangon az uralkodó, de nem kapott a várt pillanatban. Jin hercegnôt más elfoglaltság vonta uralma alá; Csöppnyi méreg jegesedett benne szerelme iránt. Még mindig nem olvadt fel, holott az elôbbi gyakorlatok másodpercek alatt fûtôtték be egész testét. Kételyek nélkül magába kívánta érezni Jimin visszafoghatatlan énjét, de ha még az élvezet kellő képen is szivárogna mindkét testbe, a kérdés nem fog belőle kisodródni... Valójában mi is lesz velük? Mi lesz, ha Jiminnel még inkább és inkább csak elszalad a szekér? Nem fogja tudni utolérni. Hogyan állíthatná vagy csak világosíthatná fel a fiatalabbat? Gondolkodnia kell ezen. Nem jön egyszerûen az ötlet, főleg miközben a pólójánál rángatják erôbôl az ágy felé.
- Aktívkodhatok? - harapott ajkába Jimin, ahogy Jint sikeresen leültette. Megsimogatta Hercegnôje orcáját, mire ô felhúzta meztelen lábait magához. Bágyadtan nézte, ahogy párja fel mászik elé, és ledobja saját pólóját. "Rendetlen..." - Akkor... - lehelt a levegőbe kéjsovárogva. Fátyolosan hullámzott az elôtte lévô látvány, majd hirtelen kiélesedett, ahogy párja a hátára dobta magát egy sóhajtással.
- S-SeokJin!?
- Fáradtnak érzem magam...
- N-Ne már! Légy kíméletes! A szemeddel akarod látni, mennyire felcsigázódtam!? - nehezedtek térdei az ágy lepdôjébe, ahogy nadrágját elbocsátotta szolgáltatásából. Nincs rá szükség. Ha SeokJinnel van, sokkal kevesebb dolog szükséges. Felszabadultabb, de egyaránt visszafoghatatlanabb is. Virít a pozitív és a negatív mérce egy idôben, de már energiát vesz el egyik a másiktól, majd az újra visszalopja. Billeg a mérleg. Egyensúlytalanságé a súly. Holott az uralkodó mindig csak is egyet s ugyanazt akar. - Leveszem neked, oké? - suttogta Jin boxeréhez nyúlva, miközben ô már ruhátlanul térdelt.
A Hercegnô hagyta a levetkőztetés, síri csöndben, szinte mozdulatlanul, de ahogy pólója aljához nyúltak rögvest elhasalt. Karjait feje fölé dobta, és egy szót sem szólt. Színlelte, hogy nem érdekli Jimin merevedése, ami kínzón hat szerelmére. Jelenleg csak lazítani akart, de tudta, nem kap rá esélyt.
- Hé... - hajolt Jimin a nemtörödömség elve hatása alá vont fülhöz, s egy erőteljes lehelettel fülledtséget hagyott. Ujjaival nem okozott meglepetés párjának, mikor azok érdes felületei lefelé siklottak a fenék vonalán, de ahogy becsúsztak a felkészülőtlen bejáratba, Jin összerándult;
- Úgy! Ne! - kapott feljebb a lepedôt cincálni kezdve, miközben testén hagyott pólója gyûrôdôtt alatta, ahogy a hirtelen görcsbe rándult karjait egyre csak kijjebb nyújtotta. Hangja akaratos kiáltásra készült, mennyet rengetően szólni akart, torka szakadtjából, de helyette zihálásba kezdett, s teste nehezen tartotta magát, elterült. Szemei ekkor tudták már jól, hogyan kell mostan összezáródniuk. Igen, mint aki fájdalmat érez. - Ji...min... Elfelejtettél valamit! - sziszegte, miközben hátán érezte párja testének leengedett súlyát. - Én nem szeretem ezt! - jelezte hangjával, szavaival, s testével is, ahogy egy aprócskát feljebb kúszva, belekapott az ágy szélébe, de... Jimin nem hagyta félbe. A Hercegnô ismét csak energiát gyûjtôtt szólni a maga érdekében, de ereje nagyját a végtagjaiba fektette. Keze megtalálta a kapaszkodásra való fa részt, s az pedig megmutatta az irányt, végig, egészen az ágy lábáig, mit megmarkolt. - Amit csinálsz... Nem szeretem... - ismételte parányit pontosítva, mire a felelet;
- De ha szépen meg adod magad neki, akkor minden mesés lesz.
- Józan vagy?.... - reagált egyből a gyermeteg s átgondolatlan válaszra. Nem értette. - Jimin... Hagyd abba! Ez ijesztő - markolt még jobban a tömény fa hengerre. - Nem veszed észre, hogy háttal vagyok - kreálta a mondatot magas hangja magasságán, s csak kapaszkodott. Pólója tűrhetetlenül rongyossá vált felsőtestén, levenni pedig nem tudta. Hason fekve maradt. Fejét felemelte, állát a lepedőbe mélyítette, s bírta, ahogy csúszkál érzékeny nyílásában egy pár, vagy annál több összeszorított ujj, kellemetlen érzést hagyva; Nem tűznek parazsa állttal nyújtott perzselés, hanem forralt olaj miatt szerzett égés. Seb marad, nem körül ölelő vágy.
Szemeit végig lehunyva tartotta, és szabad tenyerét ajkaira szorította, így a benne lappangó nyögések a belsőjében sültek el, fullasztó füstöt hagyva.
- Rossz helyen kapaszkodsz - jelentette ki Jimin, miközben tiszta s száraz tenyerét Jin vállától lefelé csúsztatta a görcsösen merev karon.
- Ahhh... Miért nem jut el az agyadig ilyenkor soha, amit visongok?... - tett fel egy igazán egyszerűnek tûnô kérdést halk s mélyebb hangon, miközben Jimin megfogta az ágylábhoz tapadt kezet és maga felé húzta, Hercegnô egész testét felültetve, mialatt nem használta ujjait tovább, kivette. "Köszönöm" - gondolta Jin egy belső sóhajjal, és lassúkat pislogott Jimin tekintetére nézve, ami azzal volt elfoglalva, hogy szerelmét az ágytámla elé közvetlen leültesse.

Síri csöndben voltak. Jin magán hagyta még mindig kényelmetlen s gyûrôtt pólóját, mihez felhúzta térdeit, aztán oldalra ledöntötte mindkettôt, míg előtte, párja a lábszáraira nehezedve tartotta egyenesen hátát, egy tökéletes derék szöget alkotva feszes combjaival. Látszott mellkasán, ahogy mélyen s lassan lélegzik. Az ablakon át beszürôdô erőteljes hold hatására minden látható volt, fény nyalábok nyaltak végig a domború férfi izmokon, Jimin kinyújtott két karján végig, ahogy a hófehér vállak felett támaszkodik a sötét árnyas falon. Viszont a világos szürkeségben Jin élesen figyelő szemében mintha érzelmeinek apró porszemecskéi visszacsillognának, ahogy Jimin végre felemelte fejét, s kellő tisztelettel nézett Hercegnôre.
Tátva hagyott szájukon át hangosan vették lélegzeteiket, majd engedték is ki, egyre lassabban, miközben mindkettőjük elméjében az előbbiek zajlottak le.
Jimin egyszerre mozdította két kezét, s felsimított szerelme orcáinál, egyre közelebb hajolva, míg végül teljes értékű csókot nem adott mellékelt üzenetek nélkül. Behunyta szemeit, mire a Hercegnô is a szótlan érintésben, majd lejjebb esett állal nyelvük nyílt tenger hullámaiként ölelték egymást a levegőben. Az aktívságát el nem vesztő fiú résnyire nyitott szemekkel gyakorolt erősebb nyomást, hogy ismét birtokába vehesse a másiknak ajkait, mire meg is vizsgálta mennyire szökött ki párja nyála, ami a széleken pár vékonykának nem mondható csíkban érzôdôtt, de most ajkaival nem csak nedvességet és forróságot észlelt, valami mást is, ami egészen idegennek hatott. Azonnyomban el is távolodott, s mélyen párja szemeibe nézett;
- Szeretlek, SeokJin - suttogta, megsimogatva szerelme arcát és ugyan olyan halkan hozzátette; - Ne remegj!...
- Igazad van... N-Nem kéne tennem...
- Kérlek, csináljuk...
- Azt se kéne... Jó példát kéne mutatnom.
- Kinek mutatni? Ki lát minket!? - emelte fel hangját Jimin. - S ha a falnak is füle van, kit érdekel? - mosolyodott el kuncogva. - Mi lenne, ha csak engem figyelnél? S... S nem tűnnél el minden reggel... Meg nem akarnál soha se itt hagyni esténként... Ha az az eszedbe se jutna...
- Nem azért vagyunk itt. Nem azért lakunk itt, hogy kiéljük a nemi vágyainak... - nyelt. Megragadták Jimin előbbi mondatai, nem is kicsit, de van egy saját célja is. Egyensúlyt akar. - Pihennünk kéne, hogy mindig jó formát nyújtsunk.
- Jin... - nyüszített oldalra döntve fejét, majd hirtelen vissza, s két kézzel lekapta a rongyos pólót párja testéről. - Ne hyungoskodj! Levetkőztettelek. Ledobtam mindened. A hyung énedet is. Most... Ne ragaszkodj hozzá!...
- Tudom, hogy behódolt fél vagyok... Mond meg nekem, mit akarsz!...
- R-Rendben... Engem már úgy sem lehet visszafogni - mondta a színtiszta tényt, s megragadta SeokJin csuklóit felemelve, az ágytámla feletti hideg falhoz nyomva.
- M-Mond... Először... - kérte, mire ajkait csók súrolta egy szempillantás erejéig.
- Tedd terpeszbe a lábaid!
Jin szófogadóan csúsztatta szét alsó végtagjait, mire Jimin egy hosszú csókkal elfoglalta szerelmét, hogy kényelemmel és könyedtséggel egybôl a kívánt helyre vágja be merevségét. Erre a falhoz szorított felszisszent, a "megállj" szóval parancsolt, de az erőszakos fiú mozgatni kezdte csipôét szíve gyors dobogása ritmusára.
SeokJin agyába villámként vésôdôtt be a kérdés, hogy mitôl érez ugyan olyan elviselhetetlenséget, mint anno egyszer a fürdőben s annak kádjában.
- Hercegnô, csak színleled, hogy fáj... - pusmogta Jimin. Neki is furcsa volt látni, hogy szerelme teste nem a megszokott módon reagál. - Jó így játszadozni!?...
- Én n-nem... Megvan! Az ujjaid felsértett-- - nyögött, ahogy Jimin határozottan beljebb csúszott, mire ô csak hátra döntötte fejét a falhoz, s nem tudta befejezni mondatát. Kezeit amennyire tudta a szorítás alatt akarata szerint vakon csúsztatta más-más irányokba, menekvést keresve. - Hagyjuk abba!... - zihálta, de Jimin füleire megint csak hatástalanok lettek szavai.

Jin ekkor szándék nélkül eltöprengett, hogy mi lenne, ha a helyében más személy részesülne ugyan ilyen bánásmódba. Esetleg a maknae... Nem bocsátaná meg magának, ha az ô kapcsolatának Jiminnel ilyen következményei lennének, hogy JungKook a tagok állttal megjárná azt az utat, amit nem kéne. De ô mit tehetne ez ügyben? Most is csak fél attól, és gondolkozik, miközben éles nyögések szöknek fel torkából. Magába szorítja párja mozgó férfiasságát, és le van fogva, hogy az uralkodó vágyai beteljesüljenek.
Egy hosszú aah hang rekedten kívánkozott ki belőle hirtelen, ahogy érezte, Jimin belé élvezett.
- V-Vége?... Most... Ahhh
Nem. A kisebbik nem hagyta félbe a mozgást. A langyos és fehér nedvben tovább vezette magát akaratosan.
- Ez csak kiömlött, hisz olyan rég tartottam vissza. Túl rég óta... Most kifulladásig akarom.
Jin megijedt;
- L-Legalább finomabban! - suttogta, mire oldalra pillantott, egyik csuklójára, amit leszorítottak az ágy támlájára, és kezében már nem érzett észlelhető erőt, se meleg vért.

Jiminen kezdett gondolkodni, mi járhat a fejében, miközben ilyen esze-veszetten cselekszik. Milyen képek lebegnek előtte, holott a célja csak az agya helyett használt férfiassága melegen tartása. Milyen okból nem tudja kérésre se félbehagyni az egyre szaporább élvezkedést vágyai központjában?
Kérdezés helyett abbahagyhatatlan nyögésekre kényszerült, mikhez Jimin hirtelenjében becsatlakozott. Jin széles vállára döntötte állát és utat engedett a levegővel telt hangjának. Akár egy idôzítô, csak akkor hasadt ki belőle a magas szólam, miután hallotta Hercegnôje nyögését. Közben tovább csinálta, ugyan úgy súrolta, mint eddig. Beljebb nyomódott, s feljebb emelkedett, majd párja feje fölött lehunyta fáradtan szemeit. Jin ekkor gyorsan határozott, s az előtte lévő nyakra hajolt, hogy váratlanságával lepje meg Jimint, majd ellepte leheleteivel az izzadt bőr felületét. Az élvezetben fürdôzô lejjebb süllyedt a kényelmes érzésre, miközben a markaiban lévő csuklókat még jobban megszorította.
- Jimin, dühös vagy?...
- Nem! Csak...
- Rossz, hogy képes vagyok magadra hagyni? Más miatt nem veled lenni... Hogy nekem nem te vagy az els-- - nyögött, olyan erőteljeset, mint amilyen döféssel is kínálták. Összeszorított szemekkel hangosan kezdett lihegni. - Ez fájt...
- Bocsánat...
- Nyugodj le!...
- De hogyan!? Hogyan mikor olyanokat mondasz, amiket nem akarok hallani?
- Jimin... Szeretlek.
- Igen, csak ezt mond - lehelt párásan, és szerelme illatos közelségébe süllyedt.
- Szeretlek! - ismételte a remegő hang hangosabban. - J-Jimin - ajkai bizseregtek párja aurájának kertjében, de nem volt ereje egyetlen mámori csókért sem előre hajolni. - Lassíts, kérlek... Nem bírom...
- R-Rendben... N-Ne haragudj - suttogta szinte felébredt hangsúllyal, hiszen a nyers erővel szorított csuklókat végleg elengedte.
Férfiasságával sokkal lassabban csúszott kijjebb, majd céltudatosan beljebb, jóval mélyebbre, mire a bejáratnak izom falai rászorultak, s a két test egyszerre dobbant.
- Milyen jó érzés...
- Jimin... - szólította szerelmét Jin, és átölelte tarkójánál, mire egy édes csókot kapott, de még mindig nem tudta viszonozni az érintést. Mozdulatlanul csüngött szerelmén, míg belül csak kényelmetlenkedett. - Kérlek... - mosolygásra kényszerítette magát, miközben mellkasában a szíve fájdalomtól feltöltődve hevesen verte az ütemeket. Lehetett látni... Hasa is remegett. Nem tudott rendesen levegôhôz jutni, mégis mosolygott. Tovább mosolygott Jimin szemeibe, aki lassan átkarolta a karcsú derekat, és szerelmesen bújt hozzá.
Kérdéses, hogy Jin az utolsó csókban csak csoda szerűen leghiggadt, vagy továbbiak nélkül elájult.