XIII. Lakótárs keresés {Eladó-Kiadó}

Yuhwan POV

Mikor még nem kerültem párkapcsolatba, azaz nem is olyan régen, teljesen biztos voltam egy gondolatomban;
Annak kell lakótárs, aki nem tudja egyedül fizetni a lakbérét. Csak is olyan emberek hirdetnek az interneten ilyen ügyben, akiknek kevés a pénze és igazából nehezen vették rá magukat egy idegen segítségének a kérésére. "Mind kevés intelligenciával bíró egyének lehetnek..." - sóhajtgattam hasonlókat, miközben egy ideiglenes lakást kerestem a tizenharmadik kerületben, mert TaeWoon ezt a feladatot adta ki. Pontosabban azt mondta, hogy tegyem hasznossá magam és helyezkedjek el egy ideig az egyik tőzsde céggel szembe, akik interjúra készülnek meg mittudom én... Nekem csak lesnem kell a mozgolódásukat egy ablakból.
Csak először egy lakás kell, aminek ablaka van arrafele. Végül találtam is...
Ahogy felértem az emelet folyosójára a táskámmal, ijesztő visszhangzása volt a lépteimnek. Síri csönd volt és mozdulatlanság... Egy házban élek Sejunnal, TaeWoonnal és Sungminnel, így ez nagyon ismeretlen érzés volt a számomra, hogy egy nyikkanást se hallok. Lassan már levegőt sem mertem venni, nem hogy lépni. Sötét volt és elriasztó aura.
Egyből gondoltam, hogy azt a pár hetemet ilyen hangulatban lesz muszáj eltöltenem, de aztán a lakás ajtó, amin bekopogtam, hamar kinyílt és valami teljesen ellentétes dimenzió tárult elém. A folyosó sötétjét az előttem lévő szoba beragyogta. Fényben úszott a fiú körvonalai is, majd ahogy megszokta a szemem a hirtelen változást, lentről-felfelé végig mértem rajta.
- Taeha névre jött a cshhhhomagh? - a hatalmas ásítása hallatán eljutott a látvány az agyamba; Ez a soványka fiú, előttem, aki a lakó társam lesz arra a pár hétre, zokniban és egy szál alsóban fogadott.

- S mit dolgozol? Hány éves vagy? Nincs barátnôd? Szűz vagy? Mi a csillagjegyed? Mi a kedvenc ételed? Milyen filmeket szeretsz? Kutya vagy macska?
Nem kellett sok nap, hogy megtudjam a hobbijait, a kedvenc bulvárlapjait, a leggyakrabban hallgatott zenéit, amik full of love számok, de ölni is tudnak, annyira hangosan hallgatja. Főleg akkor kapok fejfájást, ha még ô is hozzájuk énekel. Nincs rossz hangja, dehogy. Itt az a baj, hogy közvetlenül a fülembe kántálja azokat a magas szólamokat. Még a munkája közben sem higgadtabb, hiszen itthon vezetett egy online boltot. Annyira szórakozott, hogy biztosra veszem, egy nagy akumlátor van benne, méghozzá beépített töltővel. Energikus.
Velem nagyon barátságosan bánik, mintha már éveket töltöttünk volna együtt, de nem, és nem is tervezem. Nem vagyok neki senkije...TaeWoonhoz és a többiekhez azért állok közel, mert együtt keressük a megélhetési lehetőségeket, mondhatni munkatársak vagyunk. Ennek a fiúnak, Taehanak csak egy átmeneti lakótárs szerepét töltöm be.
- "Átmeneti"!?
- Csak megfigyelésre vagyok itt - néztem továbbra is ki a kis ablakból, nem érdekelve, hogy Taeha csak most tudta meg, miért és meddig vagyok itt, vele.
- Kém vagy!? - kérdezett ismét, aztán magam mellett találtam ôt. Ahhoz képest, hogy ugrott, nem tört meg a figyelmem, se a fotel. - Engem jöttél megfigyelni?
- Dehogy is - ráztam meg a fejem.
- Pedig érdekes lett volna - csalódott el látványosan, és kényelmesen leült. Szorosan mellettem maradt... De miért is?
- Mit szeretnél?
Egyáltalán nem zavart a jelenléte, nem volt teher, és a jellemével sincs semmi gondom! Sugárzó személyiség, szinte már aranyos az ô maga módján. Azt hiszem csak egyszerűen egy új ember, még csak félig ismert személy. Zavar, hogy nem látok a fejébe. Nem tudom, hogy mit kell vele tennem. Mire gondol? Mit vár? Mit tegyek, ha ilyen közel hajol az arcomhoz?
- Biztosan csak "átmeneti"? - suttogta, de remekül hallottam, hiszen a fülem mellett haladtak el az ajkai, amik a szavakat formálták, majd rányomódtak az arcom puha részére, az állkapcsom felett.
Nem tudtam mit szólni. Ilyeneket mer tenni... Milyen ô valójában?
Hogy tudhatnám, hogy mire gondol?
Mennyire sugárzó a jelleme? Jobban vagy kevésbé, mint aminek mutatja nekem? Milyen az a része, amit csak a barátai ismernek? Vannak egyáltalán barátai? Mennyire képes egy másik személynek megnyitnia magát? Őszinte, titkolózós vagy válogatja a személyeket erre?... Engem milyennek talál?
- Csak neked lesz rossz, ha kíváncsivá teszel, Taeha - mosolyodtam el magamon, majd rajta is;
- Az nem baj - pusmogta és hozzám bújt, melegen átölelve a nyakamat, ami igen csak kellemesen bizsergető érzés volt. - Kérdezz, vagy csinálj velem amit csak akarsz.
- Amit csak akarok?
Bólintott.
A legtökéletesebb útra terítette ki nekem a vörös szônyeget magához, a legegyenesebb irányba.
- Akkor... Ne futamodj meg.

TaeWoon jól tudja, hogyha valaminek vagy valakinek a megfigyeléséről, megismeréséről kell gondoskodni, én remek embernek számítok. Ha kíváncsivá válok, a leggyorsabban akarom feltárni a legkisebb titkot is abban, ami felkeltette bennem ezt az érzelmet.
Nem adtam még oda magam egy félidegennek, csak, hogy ô is az enyém legyen. Nem próbáltam még. Bele se gondoltam eddig! Most mégis remek ötletnek tűnik. Ha nem is hatásos, helyette élvezet teli.
Ennek a gondolat menet következménye kezdett érdekelni. Méghozzá rohamosan fokozódott a vágy bennem. Kíváncsi lettem.
- Miért vagy ilyen forró? Valami gond van? - néztem pirosas arcára, miközben a fotel háttámlájához nyomtam ôt.
- Csak miattad - válaszolt halkan és finoman belekapaszkodott a felsômbe. Édes kisugárzása miatt megízleltem az ajkait, majd szünet nélkül kóstolgattam tovább, ameddig igazán éhessé nem váltam. - Mit... - harapta el a kérdôszót, ahogy hátrébb löktem ôt, majd le kaptam róla a fölösleges pólót. Ahogy a meleg és meztelen felületére hajoltam, vékony szólamai, amiket éneklése közben szoktam hallani, közvetlen miattam szakadtak ki a torkából. Ütemezetlen lélegzetei közt édes hangja értem nyávogott és az érintéseimért. Amit csak akartam akárhányszor égőn csókolhattam.
Taeha folyamatosan kereste, próbálta megtalálni az eszetlenségben elveszett egyenletes tempóját, a maga érdekében. Érezte, hogy birkóznia kell a lángba borult testével, ami alattam majdhogynem tűzbe tört ki. A szemeim is kápráztak tőle.
- Mik működnek még nálad? - suttogtam és benedvesített ajkaimat felcsúsztattam állán. - Milyen reakcióid vannak még? - leheltem lomhán egy csókot, mire lehunyta a szemeit, majd lejjebb bólintottam, hogy kezemet rásimítsam lábaközére.
- Yuhwan... - sóhajtotta nevem kellemes, megremegett hanggal, mire bátran kezdtem bele a masszírozásába.
- Megtudnád nekem mutatni mindened?
Hümmögött összeszorít ajkakkal és sok apró bólintással támasztotta alá, de én hallani szerettem volna rendesen.
- Igen vagy nem? - érintettem meg orcáját, mire kinyitotta a szemeit, de nem nézett rám. Kerülte a tekintetemet.
- Kérhetnék valamit? Cserébe? - kérdezte meglepő félénkséggel, mire én nem tudtam kitalálni, hogy mire gondolhat itt, most, ebben a pillanatban. - Yuhwan... simította a kezemre a sajátját, miközben fülelve vártam azt a kérést. Hallani szerettem volna, de nem mondta. Néma lett, semmit se szólt többet. Nem mert, vagy jelentéktelennek tűzte ki végül, nem tudom. Taeha olyan mértékben átláthatatlan a számomra most, hogy minél gyorsabban meg szeretném ismerni rendesen. Találgatnom értelmetlen lenne.
Ennek az élénk fényében csókoltam meg a felfedezni váró léleknek a szenvedélyt keltő vázát, szemmel látható leheleteket hagyva ajkaink közt.
Tenyeremet ügyesen saját mellkasára vezette, mire elmosolyodtam, hogy milyen zavarosak a szív dobbanásai, amiket most meg akart mutatni nekem.

Ilyen egy kellemes csalódás. Első pillanatban kétségeket kizáróan azt hittem, hogy a legsötétebb heteimet fogom átélni, erre... Olyan ragyogó lakótársba sikerült bele botlanom, hogy a nagy, fekete fátyolba burkolt folyosót is barátságossá változtatja. Szeretném tudni, hogy lehet ilyen aranyos Taeha.
- Áruld el, ha fáj valahol. Szólj, bármi kellemetlent is érzel - értettem meg vele, hogy nem áll szándékomban durva lenni. Ha az leszek, az a miatta elvesztett kontrollom lesz az oka. Kiáltson csak akkor. Figyelni fogom. Éberen fogom szemügyre venni minden egyes kis rezdülését, akár a csókolni vágyó ajkainak, akár az egyre fáradtabbá vált hangszálainak. Mindene értem fog remegni.
Ez a kijelentett idea a kíváncsiságom etetése közelében állt, de tudtam, ez téves. Sima ágyba bújással nem csillapíthatom az érdeklődésem Taeha teljes egésze iránt. Mégis...
Ahogy a síkossá vált, kitágult bejáratból ujjaimat kicsúsztattam, nem bírtam több idôt pazarolni az előjátéknak nevezett kényeztetésnek. Gonosznak éreztem volna magam, de ahogy felpillantottam, Taeha merészen mosolyogott rám, tátogva, hogy felkészült, tegyem be. Egyetértésünk után elfeledkeztem mondhatni mindenről.
Taeha görcsösen ölelgetett, hogy minél többször érjek hozzá, a mozgásom mellett, ami miatt egyre mélyebben tudom érezni magam benne.
Az éjjellel leereszkedett sötétben társam bármennyire is fényes egyéniség legyen, nem láttam az arcát. Az aranyos hangja, ami betöltötte a szobát, az irányított engem, mint kivilágított egyenes út, hogy folytassam. Hálás nyögések és kellemes egyben akaratos mozdulatok az élvezetért, ezeket kaptam, amik csak pehelynyit, de segítették elhalványítani a kíváncsiságom, hisz éreztem a lelke közelségét. Mintha láncokat szakítottunk volna el magunk közt, hogy nem vagyunk idegenek.

- Yuhwan? - ébredt fel hajnalban, napfelkelte előtt, ahogy leemeltem a mellkasomról kócos fejét. Csak felkeltem az este elhanyagolt ruháim után kutatva. - Hova mész? - kapcsolta fel a villanyt az ágy felett, mire hátra néztem rá. A fény rendesen vette át a sötét szerepét körülöttünk. Az olvasó lámpának köszönhetően olvasni tudtam Taeha tekintetében, abban az arcban, amit szeretkezés közben nem láthattam. - Miért hagysz itt? - formálták meg a kérdést ajkai, és szomorú szemekkel nézett engem. Csodálkozott, hogy miért nem fekszem még mellette. - Ne hagyj egyedül! - kapott a csuklom után hirtelen.
- Taeha... Neked meg mi bajod?... - kérdeztem rá suttogva, mire ô sebesen maga alá szedte a lábait, és nekem esett, hátam mögött azonnyomban összekulcsolt karokkal ölelve.
- Nem tudok egyedül lenni. Nem bírok! - zokogta a választ, amit nem is vártam igazán. - Ugye nem leszel képes itt hagyni? Érzed, hogy veled szeretnék lenni, nem!? Érezned kell - halkult el egyre jobban. - Ne hagyj magányosan. Oszd meg velem a társaságod, Yuhwan. Ezt kérem cserébe.
Ahogy szorosan hozzám bújt, az ágy összegyűrt fehér lepedőjén a feketén elnyúlt árnyéka az enyémben tudatosan eltûnt.