IX. Szellemház {Eladó-Kiadó} Just special

Ebben a Speciálban speciális történések szerepelnek. Jó nevetést, kifáradást!

Bawicheoreom mu gamjeonghan naega
Akár egy szikla, az érzelemmentes én
Ireoke dasi baboga doenda
Mégis ismét egy idióta vagyok



Egy volt otthon, amiben csak egyetlen egy fiú élt, most már elhagyatott lett pontosan a "lakótársa" miatt, aki a Magány volt.
Zico, Taeil, JaeHyo, MinHyuk, és YuKwon. Ahogy átlépték a ház bejáratának küszöbét, fekete füstöt és különös fénynyalábakat láttak. A falon elepedt a tapéta, ahogy ránéztek.
- Nyugalomra semmi ok... - sziszegte MinHyuk, ahogy előre mert menni.
- Nem máshogy van?... - lépet párat Zico és a mennyezetről egy darab azon nyomban leszakadt a lába elé.
- Mindenki őrizze meg a pánikját!
- Ez fordítva van!
- Kussoljá' má'! - kiáltott MinHyuk mire a hangja nem csak hogy belepte az előteret, de még vészjóslóan visszhangozta is.
- Ej de barátságos.
- Most, hogy megállapítottuk, mennyire vendégszerető--
- Meg lakályos.
- Meg kész szánsájn.
- Elég! - intett le mindenkit Taeil. - Arra induljunk el - mutatott a három folyosó közül az egyikre.
- Hmm szerintem inkább arra - hümmögött JaeHyo az ellenkező irányba nézve, miközben a többiek mind Taeil után mentek.
Ahogy egy oszlop elé érkeztek fontolgatni kezdték, hogy merre kerüljék meg.
- Rendben, fiúk, balra! - adta ki a vezényszót Taeil.
- Szerintem a jobb az mindig jobb - vont vállat újból ellent mondva a cég vezető és már ment is a feje után.
Lépet egyet, aztán kettő, majd harmadikra a feje fölött egy hangos repedés hallatára futni kezdett.
A háta mögött a plafonból ismét levált egy darabra, illetve egy márvány zongora nehézségű kő tömb porladozott a földre esve.
- Ohhh...
- Pedig már reménykedtem.
- Nekem mondod? - sóhajtottak MinHyukkal mindannyian.
- Csalfa ez a remény...
- Máskor sikerülni fog neki, ne aggódjatok!
- JaeHyo - szólították meg egyszerre. - Menj előre és mutasd az utat!~
- Végre, hogy észbe kaptatok - előzte le a többieket, majd gyanúsan hátranézett egy 'várjunkcsak'-kal.
- Najó nem kell félni ettől a háztól! - szólt maga az extulajdonos és fütyörészve lépkedett előre, majd YuKwon egy kérdéssel állította meg;
- Egyébként hova megyünk?
- Nem tudom, ezért biztos oda érünk - mosolygott Zico és halk szökkenésekkel haladt előre a homályban.
- Ne te menj elől, idióta!
- Csak nem féltesz? - kérdezte Taeilt, miközben talpa alatt nyikorgott a parketta.
- Ostoba kölyök.. - eredt utána.
- Táncolva, gyerünk táncolva~
- Ne emlegesd a táncot - kuncogott YuKwon. - Hiszen MinHyuk nagyon sze--
- Ez nem feszegetni való téma!
- De én is úgy tudom, hogy oda vagy érte.
- Akkor legyél féltékeny, és kuss! - förmedt JaeHyora. -Egy százas, hogy nem fogok kedvet kapni a tánchoz egy ilyen helyen. Ohh! - bámult előre. - Valami ráesett a vállamra... Úgy érzem.
- Egy pók(?) - felelte JaeHyo oda nézve, mire MinHyuk is elfordította a fejét.
Kiáltani, sikítani készült, de csak egy nyávogás szerű hang jött ki torkán;
- Ne, ne, ne, ne... - ugrott-ugrott.
- Ha mozogsz, csak a pólódba fog esni.
- Neeee... Miért? - ragasztotta talpait a földre, és nem mert mozogni. - Valaki szedje le!
- Mit?... - kérdezte YuKwon.
- A vállamról a szőrös vadállatot!! Mit gondolsz, miért ugrálok?
- Táncolsz?
- Ahhhhish szedd le inkább, szedd le!
- A pólód vagy az állatot?...
- Azt, aminek több lába van, mint nekem! - válaszolt toporzékolva, és újból a vállára nézett. Olyan közel volt arcához, hogy félt, a szájában fog kikötni a nyolc lábú. Szabad kezét az ajkaihoz szorította. - Szedd 'e! Szedd 'e!
- Neked kettő lábad van. Neki egy, kettő szorozva kettővel, meg azt megszór--
- Néhse'! Néhse' töff, mihd nehem!
- Négyszer több, mint neked? Biztos vagy benne? A helyes válasz beindítja az indító gombot.
- UFwon, dijeht csinálod!
- Engem miért nem kérsz meg!? - kérdezte szomorkásan felemelt hanggal JaeHyo, és zsebéből elővette a hitelkártyatartóját, és észrevétlenül leverte a pókot.
- E-Ehünt?
- Remélem... - nézegette a fekete padlót JaeHyo. Félt, hogy nem tűnt el. - Jobb, ha mi is tovább megyünk - indult.
- Ha a pók nem is, de Taeilék eltűntek, nem?
- És akkor? - mosolygott a főnök előre menve. - Az nem érdeke--
Hirtelen porrá vált alatta a föld, és egy emeletet szépen leesett.

- Valakinek a fejébe vagyok?... Komolyan... - hunyorgott körülnézve a vakságban, majd elővette a telefonját. Először felfelé világított, de nem látta, honnan esett le, így nincs más hátra, mint előre.
- Azért ilyen fekete minden, mert odaégették?
- Mi van?
- A pirítós is fekete lesz, ha odaég--
- Ohh hát itt vagytok! - látta meg Taelt és Zicot magaelôtt JaeHyo.
- Hát neked is le kellett esned?...
- Merre mentek?
- Arra - mutatták.
- Mert?...
- Miért mert? Mert! Mert nekem van irány érzékem, azért - válaszolt élesen Taeil.
- Nemmondod... Mit szoktál tenni, ha eltévedsz?
- Mindig követem az embertömeget.
- Ha itt is azt akarod tenni, sok szerencsét.
- Mit kötekedsz?
- Taeil, nem megyünk fel ezen a létra szerûn?
- Miért van itt egy létra?...
- Nem tudom. Régebben nem volt itt - válaszolta, mire bizonytalanul néztek vissza Zicora.
- Bár, ha visszavezet MinHyukhoz, akkor nincs kifogásom - gondolkodott el az ingatlan vezető, s előre merészkedett.
A falétra meg-megnyikkant alatta, de nem szakadt, se nem mutatott semmi ellenállást, ahogy rámásztak.
Ahogy felértek, egy üveg fal állta útjukat. Se előre, se hátra.
- Jó van, vissza!
- Várj! - szólt JaeHyo. - Ott jönnek MinHyukék! - vette észre a két fiút, akik fáradt tekintettel és poros vállal közeledtek.

- Ez egy kész labirintus volt!
- Gyerekeknek kellett volna jönni ide, helyettünk - beszélgettek, mire ők is felfigyeltek az előttük lévőkre. - Hát ez remek. Fogadjunk, hogy hangszigetelt üvegfal mögött vannak.
- Kinézem ebből a házból...
- Hallotok?... - lépkedett közelebb, és közelebb MinHyuk, mire YuKwon megállította.
- Nézd a padlót! - azt, ami nem volt. - Nem tudunk oda menni.

- Mit mondtak? Nem hallom.
- Miért nem jönnek közelebb? Öt lépésre vannak.
- Ott egy szakadék! - hívta fel a figyelmüket Taeil.
- Ha leesnek, és mi is visszamegyünk, akkor találkozhatunk, nem? Essenek le!
- Essetek le! - szólt JaeHyo a kivûlállókhoz, Zico ötletét meghallgatva. - Nem lehet nagyot zuhanni! - kiáltotta két tenyerét szájához téve.

A két fiú a kézfejüket rázták. Nem hallják.

- Mutogass nekik - vetette oda az ötletet Taeil, miközben már visszafele ment le a létrán.
JaeHyo két ujjal rájuk mutatott, aztán lefelé, a szakadékra. Tenyereit összecsapta, majd x-et mutatott; 'Nem lehet nagyot esni'.

- Mit mutogat?
- Hogy... Kutyák(?) - figyelte MinHyuk a kézbeszédet. - Valamit csak egy csillaggal értékel. Csak egyet tapsolt.
- Én nulla csillagosnak értékelem ezt a házat.
MinHyuk kérdő jelet rajzolt a levegőbe és egyest mutatott.
- Mit csinálsz?...
- Megkérdeztem tőle, hogy miért egy.

- Úgy látszik, nem értik, hogy mindkettőjüknek le kell ugrania, nem csak egynek.
JaeHyo egyest mutatott, mire a másik kezével áthúzta azt, majd újra két ujjal rájuk mutatott.

- Egynek a fele, nulla egész öt, és azt osztva kettővel...
- Nulla egész huszonöt(?)... Miért matekozunk!?
MinHyuk magukra mutatott, majd pisztolyt formálva úgy tette, mintha lelőné JaeHyot.
- Most mit mondtál neki?
- Azt, hogy nagyon unjuk.

- Nem akarnak leugrani? - pislogott Zico JaeHyot kérdezve.
- Nem akarnak velem lenni... Ehhh MinHyukkie! - tettette a sírást.
Egyik kezével kört formált, mire a másik kezén lévő mutatóujjat átdugta azon, lassan, végig 'prédája' szemébe nézve.
- Te most komolyan azt mutattad neki!? - nevette el magát Zico, és figyelni kezdte a reakciót, hogy a másik megértette-e.

- Mit mutatott neked? - kérdezte YuKwon.
- Egyértelműen azt szeretné, hogy fejbe lôjjem!

- Zico, gyere már le! - szólt Taeil.
- De most érdekessé vált a 'beszélgetés'...
- Gyere le, most!
- Te tényleg féltesz?... Komolyan? - mosolygott le Taeil telefonnal megvilágított arcára. - Kényelmesebb lenne kézen fogva menni?
- Csak legyél itt mellettem.

Ketté szakadtak, azaz háromra, mivel JaeHyo egyedül maradt. Végül jó hírként: senki nem szenvedett fizikai sérüléseket. Egyben vannak.




Ez volt az első felvonás könnyedet befejezése. ^^