Oneshot: Egyszer volt Kyungban láng

Kyung POV

Nem direkt súrolták egymást az ajkaink. Teljesen véletlen volt, csak úgy, mint mikor valaki égve hagyja a gáztűzhelyt és mire haza ér az egész lakás jobb fény viszonyokba kerül.
Engem nem lehet meggyújtani, nem vagyok se tűzhely, se kandalló, se gyertya, mégis lángolok.
Kocsival mentünk vissza a dormhoz, de csak is B-Bomb volt velem. Ô ült mellettem egész úton, majd mikor haza érkeztünk, hátrafordult összeszedni a cuccait. Erre én szimplán csak mondani akartam, hogy siessen, de az egész kigondolt mondatomat az ô nevének a megszólításával kezdtem, mire B-Bomb hirtelen felém fordult. Az alsó telt ajka szabályosan csúszott be az én beszélő szájam két része közé, és mondhatni "a csókot én mélyítettem el". B-Bomb hátra ugrott egy kicsit, mire majdnem beszorult a lába az ajtó és az ülése közé, miközben csak nevettünk, hogy mik meg nem történnek velünk.
Bár ne történt volna meg. Az érintése apró kis szikrát gyújtott bennem és azóta mindig fel-fellobban ez a fura energiából táplálkozó tűz, mikor rám néz, egyenesen a szemeiben.

Ez valami átmeneti vágyakozás lehet... Hiszen semmi gondolatom B-Bombról... Nem vagyok szerelmes belé. Vagy csak én nem tudom, hogy mit jelent a szerelem?...
Ha megcsókolna még egyszer, akkor mit éreznék?...
- Nem gondolhatok ilyesmikre! - kiáltottam el magam, miközben a fansignre készülődött mindenki. A körülöttem lévő többség figyelmét sikerült akaratlanul magamhoz vonzanom. Taeil hyung a fejét csóválta rosszallóan, P.O kinevetett és B-Bomb.... rákérdezett:
- Mire nem gondolhatsz? - ült le mellém és karját átemelte felettem.
"Miért pont te kérdezed!?" - ütött ki rajtam egy kis pirosas szín a szerencsétlen szituáció miatt, miközben szorosan mellettem elhelyezkedett, mintha moziban lenne és én lennék a műsor. Engem kémlelt, a feleletemre várva.
- Remélem a válasz az, hogy nem zabálhatod fel egyszerre az összes édességet, amit kapni fogsz.
Ennél jobb, kreatívtalanabb és normálisnál normálisabb mondatot én se tudtam volna kitalálni. "Köszönöm, Zicoya!!!" - néztem fel rá ragyogó szemekkel a megmentőmre, aki előttem állt, a lábaimnak dőlve.
Kifejezetten örültem a semmiből való felbukkanásának. Hálás voltam neki, holott tudtam, rá mindig számíthatok. Bárcsak a dormba is mindig kedve lenne velem lenni...

Egyik reggel, B-Bomb meztelen felsőtesttel állított be a szobámba és valami garbós pulóvert keresett. Akkor ébredtem, ezért az agyi kapacitásom a földet súrolta. Csak a ruhás szekrény felé bólintottam, majd nézegettem, ahogy kotorászik. Karjain a bicepsz aktívan szerepet nyert a fogasok arrébb húzogatásai közben, a hátizma ingerlően formálódott ki a szemem láttára és a feszes farmerje miatt képtelen voltam a figyelmemen kívül hagyni minden eltakart adottságát. Szemernyi ellenállás nélkül kezdtem élvezkedni a teste látványára. Szánalmas és néma nyöszörgésem közben, az összes reggeli erőmmel azon voltam, hogy koncentráljak a méltóságom megvédésére; Nem nyúlhatok magamhoz! Hasra fordultam, azaz inkább ön bántalmazva más pozícióba vágtam magam és izzadni kezdő tenyereimmel belekaptam a vánkosomba. Szenvedtem és szemem kopogott, mintha éhes lennék. Fogaimmal észrevehetetlenül kapkodtam, miközben a nyálam az akaratom nélkül áztatta át a párnahuzat egy részét. A benedvesedett anyagba a körmeimmel együtt mélyesztettem bele az arcomat, de B-Bombról nem tudtam elterelni a figyelmemet. Néznem kellett őt.
Ahogy sikerült neki megtalálnia azt a felsőt, amit keresett, egyből magára húzta és felém fordult, rákérdezve, hogy jól áll-e rajta.
- Persze... - suttogtam és dobbanást éreztem abban a testrészemben, amiben a legkellemetlenebb kielégítetlenséget érezni.
Ahányszor megtehettem végig legeltettem a szememet B-Bomb egészén, majd a "Készülődj!" utasítással elhagyta a szobát.
- Ki vagyok készülve! - nyüszítettem és lerántottam magamról a takarót. Még az ajtó kulcsra zárására se volt erőm, nem hogy elvánszorogjak a mosdóig. Letoltam magamról minden alsó ruházatot és lábaimat kicsit széttéve kezdtem munkába a kezemmel, hogy reggeli merevedésemnek minden keletkezett nyomát eltüntessem. Szemeim könnybe lábadtan kémlelték a plafont, miközben az agyam az előbb, frissen elszenvedett esemény képeket idézte fel. Közelebb láttam magamhoz B-Bomb testét és elképzeltem, hogy ô nyúl most hozzám és megállás nélkül kényeztet.
Ennél durvább ébresztőben még nem volt részem.

Napról napra ment fel bennem ez a pumpa. Ezzel a furcsa érzéssel szemben tehetetlen voltam.
- Zicoya, eljössz velem nyúlcipôt venni? - szólítottam meg, az egyetlent, aki szeretett volna együtt leülni velem az asztalhoz és ebédelni. - Nyúlcipôt akarok húzni az érzelmeim elől.
"El akarok futni" - talán ha ezt mondtam volna, nem nézett volna annyira hülyének, de mindegy már. Csak rábólintott a eszetlenül megfogalmazott mondatomra, majd egy kis, szokásos taslival ott hagyott. Nem csoda, hogyha idegesítőnek talál, én se bírom már magam.
A helyzetem egyre jobban süllyed és fajulnak az álláspontjaim.

Hamarabb ébredek, de nem tudom, mi okból, semmire se jó, ha ezt csinálom, hiszen akkor mindig összefutok B-Bombbal.
- Nem ihatsz ilyen cukros üdítőt kora reggel! - csapott le az asztalra.
- Cukros? Azt hittem csak édes körtés... - motyogtam és tovább ittam, de nem sokáig. B-Bomb kikapta a kezemből. - Nah! Csak körte lé! - ugrottam utána, mire lefogta mindkét csuklómat. - Az édes az csak jó... - mondtam tovább a magamét, amíg észre nem vettem, hogy ki és miképp ér hozzám. B-Bomb hátul összefogta a kezeimet, a vállamnak döntötte az állát és éreztem, ahogy közvetlenül nyomódik hozzám. A combjaim bizseregtek a súrlódástól és térdeimmel lejjebb rogytam. Kezdtem előre hajolni, hátsómat B-Bomb hatás körében hagyva. Szemeimet lehunytam és összezártam a fogaim... Kezeim zsibbadni kezdtek, mégis kellemes érzés volt, hogy így fogja le őket.
Mikor már tényleg úgy döntöttem, hogy tetszik ahogy vagyunk meg amit csinál, egy nagy dobbanást hallottam. Hirtelen eltűnt B-Bomb melegsége a közelemből, nem tartott már sehogy és nem éreztem semmilyen nyomást sem.
Ahogy hátrapillantottam, a másik korán kelő tagunkat sikerült észrevennem. JaeHyo által B-Bomb ugyan úgy lett le fogva, mint ahogy én voltam az előbb, vagy talán még szorosabban.
- Miféle játékot játszotok már kora reggel? - kérdezte kíváncsi mosollyal az arcán a Visual tagunk és valami oknál fogva úgy láttam, hogy B-Bombot nem szívesen engedi el százhúsz percen belül sem.

Végül nem bírtam ott egy helyben állni...  Felkavarodtak bennem az érzelmek. A láng, amit B-Bomb gyújtott meg bennem még akkor, a kocsiban, úgy szikrázott, hogy kétségbeesetten próbálgattam elfújni.
- Zicoya!! - törtem be a Leader hálójába és meg se vártam, hogy felébredjen, felmásztam az ágyára. - Zicoya, segíts rajtam! Legalább mondj valamit! - kezdtem rázni a vállait.
- Miiiiit? Mit? Mire? - ébredezett ájuldozva a karmaim közt.
- Lehet, hogy beleszerettem B-Bomba! Mit tegyek?
- Mi van? Ezt te találtad ki?... - ült fel hunyorgó szemekkel a fél sötét szobában.
- Az eszem mindjárt nyugdíjba vonul... Nem bírom! - dőltem rá a mellkasára és reménykedtem, hogy mond valamit. Vártam a szavára, válaszra, feleletre, ötletre, esetleg szidásra, új becenévre, a hülye és az idióta mellett, de helyette kifejezetten erősen vont magához egy szoros ölelésre.
- Zico?....
- Ezzel a hülyeséggel nem csak engem fárasztasz, hanem magadat is, te agyalágyult - ásította el a  megnevezésemet, majd még akaratosabban karolt magához. - Rám mindig számíthatsz, Kyungshii, de normálisabb problémákkal nem tudnál panaszkodni?
- Nem hiszed el, amit mondtam? - kérdeztem suttogva. - B-Bomb tényleg hatással van rám... De nem tudom, hogy milyen érzelem is ez... Egy világ dől össze bennem!...
- Majd én megmentem azt a világot, nyugi - simogatta meg a fejem, majd egy parányit eltolt magától. Finoman rásimította a tenyerét az orcámra, mire lehunytam a szemeimet. Hüvelykujját lépésenként áthúzta a szám egyik csücskétől a másikig, majd egy forróbb nyomást éreztetett meg velem és az ajkaimmal. Nagyon kellemes volt és tagadhatatlanul tetszett. Tud csókolni.
- Nem kéne... - mondtam a gondolatom ellentétét, hiszen nekünk van egy aranyat érő barátságunk, amit nem szabadna tönkre tenni.
- Ne légy nyuszi... Most forróságra vágysz, vagy sem? Én meg tudom neked adni - csókolt meg újra. - Ha tényleg B-Bomb idézi fel benned ezt a hajlamokat, akkor majd én felül múlom őt.
- Nem kell erőltetned magad... miattam...
- Csak szex - mondta ki fél vállról, mire megremegtem és rossz érzés fogott el. "Csak szex?" Hogy állhat így a dolgokhoz?... Ezzel el fogjuk tiporni a kapcsolatunkat.
- Ne tegyük!
- Akkor szeretkezzünk - mosolygott a szemembe nézve. - Olyan finoman foglak becserkészni saját magamnak, hogy egy életre elfelejtheted kívánni másnak az érintését is - suttogta a fülembe az érdekesebbnél érdekesebb szavait, mire máris máshogy álltam a dolgokhoz, de még mennyire, hogy másképp!
Csöndben adtam át magam és elfeküdtem a gyűrött lepedőn. Zico simogatni kezdett és érintgetni az érzékeny testrészeket a ruhám alá nyúlva.
- Ha közben B-Bombra fogsz gondolni, nem leszek többé a barátod.
- Ez után se leszünk normális barátok...
- Normálisak voltunk valaha? - kérdezte és egy csók sorozatot vezetett le a nyakamon felfelé haladva.
Ahogy mondta, tényleg képes volt forrósággal ellepni a testem.
Azt a megfejthetetlenül keletkezett lángot, ami B-Bombért égett, Zico rajtam segítve, nyakon öntötte forró vízzel. Áztam az élvezetbe.
...
Egészen fél óráig. Nézett is akkor, ahogy váratlanul lelöktem magamról.
- Köszönöm, elég volt - mondtam egy visszafoghatatlan sunyi mosollyal és kiszúrva vele ott hagytam az én segítő "barátom". Inkább én cserkésztem be őt saját magamnak, mint, hogy ô engem~