V. Üzleti kérdések {Eladó-Kiadó}

A kaszinó vezetője látta vendégül reggelivel JaeHyot, ezért is találta JiHoon már hajnalban a bárban.
- Hogyhogy ilyen korán? - ült le mellé, miközben pókerkártyákat kevergetett az esti életre készülve.
- Meséljek? - gyűrte az arcát fáradtan mosolyogva. - Máskor is el kéne küldenem YuKwont. MinHyukkal olyan jó volt, mint itt még soha.
- Akkor a jókedved után most jöhet a szomorú hír?
- Miről beszélsz?
- Taeil eladta azt a festményt, amiért YuKwont elküldted.
- Ahaa... - emelte le karjait. - Sejtettem...
- Ohh MinHyuk itt van! - nézett hátra JiHoon a nagy dobbantásokra és mérges léptekre.
- YuKwon hívott! Taeil keze van a dolgokban! - mondta és odaérve lehúzta a reggeli üdítőitalt. - Induljunk! Most! - hangján hallatszott, hogy nagyon mérges, de a főnöke nem igazán értette, miért is.
- MinHyuk?...
- Most! - pofozta le egyéb előzmény nélkül a székről JaeHyot, majd elviharzott.
- Látom... - suttogta JiHoon a földön hagyat terülő fiúnak. - MinHyuknak nem olyan érzéseket hagyott az éjszaka, mint neked.
- Meglehet... - simította megütött arcára a tenyerét.


Zico POV

Délután engedtek haza a munkából. Egy háborús könyvnek lettem a címlapján, ami pont az akkori utcán élőkről szólt.
- ... És a hajamhoz nem nyúltak!
- Ne dühöngj már!
- De hát a fodrász egy ujjal sem ért hozzám, úgy kerültem a fényképész elé! Ez tudod mit jelent, Taeil!?
- Nem... Őszintén szólva nem tudom, de nem is érde--
- Ápolatlannak tartották a hajamat! Olyan a hajam, mint az utcán élőknek egy háborúba!
- Ne fakadj már sírva...
- Megyek és megmosom a hajam! - trappoltam el a fürdő felé. Ruhátlanul bemásztam a kádba és pofán engedtem magam a vízzel, a zuhanyrózsán keresztül. - Teljesen selymes - állapítottam meg, ahogy a fürtjeim közé túrtam. Taeil is fejen szokott simogatni reggelente. Ha arra sem ébredek, akkor megtépáz. Így se meg úgy se szokott rosszat mondani még a kócos hajamra sem. Most jut eszembe... Semmimet se véleményezi. A-Azt se tudom, hogy milyenek tart engem! Azért az egy kicsit gáz, hogy azzal, akivel együtt élek, nem tudom, hogy jövünk ki. Bír engem? Mennyire zavarom ôt? Mégis milyennek tart? Csak szimplán lehülyézni szokott... Lehet, hogy egyáltalán nem is érdeklem?
Ekkor nagy hangzavar lett kintről.
- Ki szállni a kádból!
- Már megint!? - ámultam, ahogy berúgta az ajtót az a fiú, akinek JaeHyo fogdosta a fenekét és ez a jelenet már eljátszotta velem egyszer. - Miért kell időzíteni!?
- YuKwon vedd át ezt a semmirekellőt! - kiáltotta, mire megjelent a másik srác is. - Taeilt intézem!
- De az JaeHyo dolga...
- Leszarom mind a két faszszopót!
- M-Mi történt? Ide találtatok most?... - néztem kérdően a velem maradtra, mire egy törölközött dobott a fejemre.
- JaeHyo is jött velünk. Ô találta meg a szobát.
Ahn JaeHyo is itt?...
- T-Taeil! - csavartam magamra rögtön a törölközött és olyan biztosan megkötöttem, hogy bátran ugrottam ki a kádból. Csak is a hang felé siettem, ami az ágy felől jött.
- Én intézem el ezt! - kiáltott az a fiú, aki berontott hozzám és pont arra értem oda, ahogy ellöki JaeHyot Taeil felől.
- T-Taeil!?... - fagytam le egy helyben, ahogy megláttam az ágyhoz szorítva.
- MinHyuk mit csinálsz? - kérdezte meglepődve Taeil, mégis halálnyugattan. - Nem szoktál ilyen lenni, MinHyuk - támaszkodott feljebb, de a másik a mellkasára tenyerelve tartotta maga alatt. - H-Hé...
- Miért kell folyton keresztbe tenned nekünk!? - vitte fel a hangsúlyt.
- Azt hittem neked tetszik, ha JaeHyot szívatom...
- De az nem tetszik, hogy a sunyi húzásaid miatt nekem kell megjárnom a poklot!
- Mirôl beszélsz?...
- Miattad és az ostoba terveid miatt történik minden. Te bosszantod JaeHyot, aminek én szívom meg a levét, baszki! Elegem van! Nem akarom, hogy csak azért akarjon megdugni, mert fel van idegesítve! Én nem valamiféle tárgy vagyok, amin le lehet vezetni a mérget! Arra ott van a bokszzsák vagy a rohadt szivacslabdák, nem az én testem, ferde hajlamú köcsögök!
- MinHyuk... - ijedt meg mellettem a YuKwon nevű srác.
Én nem tudtam igazán, hogy miről beszél. Csak annyit vettem ki, hogy Ahn JaeHyo rajta vezeti le az idegességét és homofób...
- A francba is már! Elég legyen mindkettőtökből! Férgek vagytok! Elég! Egyáltalán nem viccelek!
- H-Hé... MinHyuk! - szólt JaeHyo, ahogy meglátta, hogy a társa hátra nyúl az övéhez rögzített zsebébe és egy pisztolyt vesz elől. - MinHyuk, mit csinálsz!? - rántotta le hirtelen Taeilrôl a földre.
- Uristen!... Honnét van ennek fegyvere? - nyelt nagyot a társam és felugrott az ágyról, mire én odaszaladtam hozzá. - Zico, látod!? Örültek vannak a közelemben...
- MinHyuk... Nyugi - fogta két oldalt az előbbi dühös srác arcát és felemelte a saját tekintetére. - Ha meglőnéd Taeilt...
- Nem lőném meg ôt soha - pusmogta lehajtott fejjel, majd elkezdett nevetni. - Hamarabb lőnélek szitává téged meg a golyóidat!
- H-Hé! Azzal a feltétellel vettem neked, hogy nem szegezheted rám!
- Na jó van! - kiáltottam el magam, mikor láttam, hogy ez a kettő csak viccelődik. Lehet, a fegyver sem igazi.  - Megmutatom nektek, hogy hol a kijárat! - bátran toltam ki fele őket.
- Hé-hé-hé! - nézett rám JaeHyo. - Nekem a festményem kell!
- Dehogy! Neked a lépcső lejárat kell! - intettem le, mire vállamnál ellökött;
- Hol a festményem?
- Az már eladva - nyújtotta a nyelvét Taeil.
- Te kis... Hja! Te kis töpszli! Azonnal visszaveszed, azt sürgősen hozod is a lábam elé!
- Nem vagyok a kutyád!
- Nagyban fizetni fogsz még nekem!
- Csak a pofád nagy!
- Dehogy...Te pontosan tudod, hogy nem viccelek - mosolyodott el igazán aljasan, amiből le lehetett olvasni, hogy tele van olyan tervekkel, amiktől meg védenem Taeilt.
- Menjünk, YuKwon! - szólalt meg MinHyuk, mire a társával együtt önszántukból távoztak.
- Hogy mertek itt hagyni!? - kiabált utánuk JaeHyo, de az a kettő nem is figyelt rá.
- Nem látunk szívesen - pusmogtam és enyhén kifelé toltam a lábammal a derekánál.
- Ne töröld belém a mocskos talpadat! Ekkora parasztot!... - ámult el rajtam. Úgy látszik még senki nem használta ôt lábtörlőnek. - Anyátok... - sziszegte az ajtóba érve, majd élesen Taeil szemeibe nézett. - Ne hidd, hogy megúszod! Hordj magadnál számológépet!
- Huh? Azt vágjam hozzád máskor? Vagy minek?
- Mert még számolunk, te nagyon hülye! - lépte át a küszöböt végre, de azonnal vissza akart jönni.
- Tűnj innen má'! - fogtam meg vállainál és könnyen vezettem a lépcső fele, majd le is ráncigáltam azt a tajparasztot, mire a földszinti folyóson durván ellökött magától. Nagyon dühösen távozott a nagykapun...
- Történt valami, nagy fiú? - hallottam egy gyermeki hangot a hátam mögül mire meg is fordultam. Az a két óvodás volt, akik a plüss pókkal játszottak aznap, mikor először találkoztam Taeillel.
- Sziasztok... - néztem rájuk és azokra az égő, gyermeki kíváncsiságot sugárzó szemeikre. - Csak jött pár hívatlan vendég...
- Lee Taeil bátyóhoz, ugye?
- Hja...
- Mindig csak fiú vendégei vannak - mondta a kislány aranyos mosollyal az arcán. - Jobban szereti a fiúkat, mint a lányokat. Tudtad, nagy fiú?
- Ezt hogy érted?...
- A fiúk fenekét fogdossa!
- He? - ámultam a kis srác felé fordulva. - Lee Taeil meleg?
- Meleg? - néztek össze. - Anyukám szerint én is meleg vagyok... Fogd meg a kezem! - nyújtotta felém a kezét a lány.
- Én se vagyok hideg! - lehelt nagyokat a mancsaiba, majd a fiú is tartotta nekem a végtagját, hogy megnézzem, milyen a testhőmérséklete.
- Nem erre gondoltam...
- Szerintem kérdezd meg Taeil bátyó anyukájától. Az anyukák mindent tudnak.
- Vagy csak egyszerűen fogd meg a kezét. Nekem mindig azt csinálják - bólogatott a fiú egyszerűbb tanácsot adva.
- Vagy fogd meg a fenekét...
- Milyen óvodás kislány vagy te!?
A két gyerek fura benyomást keltetek bennem, sőt még annál furább gondolatokat is. Taeil most komolyan homoszexuális lenne, mint ahogy ezek állítják? Vagy azt se tudják miről beszéltek? Az a baj, hogy nem tudom hogyan viselkedik egy ferde hajlamú. Így képtelen vagyok megállapítani, hogy az illető az vagy nem az. Ha Taeilt a fiúk érdeklik, akkor... Akkor talán... Engemet is bír? Azaz hát... Lehetséges, hogy érez irántam valamit? Ebbe még álmomban sem gondoltam volna bele.

Ahogy visszaértem, és kinyitottam a lakásunk ajtaját, Taeil egy szatyorban tartotta felém a tusfürdőimet meg a samponjaimat.
- Tessék!
- Szóval már te is úgy gondolod, hogy ápolatlan vagyok!? - túrtam fel a hajamat. Hát ennyire mocskos vagyok, hogy már a küszöbön se enged be!? Szégyen vagyok... Azonnal meg kell fürdenem rendesen!
- Zico!... - szólított meg nagyon komoly hangsúllyal.
- I-Igen?
- Nem maradhatsz itt! Veszélyes számodra.
- M-Mi!?... De Taeil!
- A rohadt életbe, értsd már meg! Fogd fel! Csak bajba kerülsz! Semmi más nem ért, traumákon kívül. Ne hazudj nekem, hogy élvezted meztelenül elrabolva vagy fürdéseknél rád törve. Most már komolyan... Egyáltalán nem akarom, hogy velem maradj!
- Zavarlak?...
- Nem! Csak... Basszus! Nem bírom, hogy miattam esik bajod! Érthető, nem?
- Kérdezhetek én?
- Úgy lesz a legjobb, ha elfelejtünk szépen egymást.
- Taeil...
- Figyelj, ez nem egy játszótér! Ha elhatározod magad, biztos fogsz rajtam kívül más barátokat is szerezni.
- Hé!...
- Mi van!?
- Tetszem neked?

Zico POV's END


JaeHyo az autóval kerülővel ment a cégépülethez vissza, mivel nem akart a forgalmas belvárosi utakon menni. Ott túl sok további inger érné, amitől még jobban ki lenne fordulva önmagából. Így is rosszul érezte magát. Kifejezetten pocsékul.
- Hogy voltál képes fegyvert fogni?...
- Nem mindegy, hogy mit csinálok!?
- Ha azt mondom, hogy nem szegezheted se rám, se más emberre, akkor miért teszed?
- Miért te mondod meg, hogy mit csináljak!?
- Mert megvettelek és hozzám tartozol! - kiabálta, mire MinHyuk megremegett mellette. - Miért nem fogod már fel?... A francba már! - csapott a kormányra és egy éles kanyarban felhajtott a járdára egy füvezett lakótelepnél. A kocsiban ülő másik két fiú csak bámult ki az ablakon arra a kevés emberre, akik elmentek mellettük. Nyomasztónak találtak a hirtelen jött csöndet, ahogy a motorok befejezték a bugást.
- Miért álltunk meg? - merte megkérdezni halkan MinHyuk, amiért kis félelem fogta el JaeHyo szokatlan viselkedése miatt.
- Ideges vagyok... - hangzott a válasz tôle és fejét a kormányra hajtotta. Hiába lélegzett mélyeket, érezte magában, hogy nem száll ki a nyugtalanság a mai nap történései miatt. Már reggel egy pofon kapással indított a szerelmétől, vagy is már az előtt, JiHoon által adott hír is az idegeibe férkőzött. Nem tudta hova tegye a mait. - Ez rémes... - fordította oldalra a fejét MinHyuk szemeibe nézve, aki görcsösen ült, kezeit se mozdítva. Majd JaeHyo még hátrébb nézett; - YuKwon, szállj ki egy kicsit, kérlek!
- Nem. YuKwon nem száll ki! - remegett meg ismét MinHyuk. Kétségtelenül félt, amiért a mindig erőszakoskodó gazdája idegesen ül mellette, ami csak rosszat jelenthet számára.
- Most... - szeppent meg az ellentétesen utasítgatott fiú, mire JaeHyo felsóhajtott;
- YuKwon, szállj ki!
- YuKwon, ne szállj ki!
- YuKwon, azonnal szállj ki!
- YuKwon, nem szállhatsz ki!
- Miért történik ez!? - vett mély levegőt JaeHyo és karika csapásként hagyta ott a vezetőülést, hogy megkerülje az autót.
MinHyuk már kérdezni akarta, hogy mi ütött a vadbarom főnökébe, mire JaeHyo kinyitotta az ajtaját és a karjánál megfogva kirángatta a kocsiból.
- N-Normális vagy?... - esedezett, ahogy ráncigálta a füves részre, minél távolabb a járdától.
- MinHyuk... - lassított le és finoman megfogta a másik kezét, úgy húzta tovább maga után. - Ha börtönbe kerülsz, megyek veled... Szóval akkor is együtt leszünk.
- A pisztoly nem is volt megtöltve... - pusmogta, közben a gazdája tempójához felzárkózott. Úgy érezte magát, mint mérges szülője karmába egy gyerek, aki rosszat cselekedett. Így utólag tisztában volt vele, hogy nem kellett volna magával pisztolyt vinni. Egy fegyveres embernek ha a kicsit is elborult elméje veszi át felette az irányítást, akkor nem képes megállni, hogy kezébe ne vegye az általa hordott veszélyes tárgyat. MinHyuk jól tudja, hogy az agressziót sugárzó dolgok megrémisztik az embert. Ô is csak ehhez folyamodott a stressztől megingat énje miatt.
Most pedig JaeHyo nézett ki stresszesebbnek, de mintha próbálná magát lehiggadtatni. Egy csábos mosolyt kényszerített magára.
- Azt akarod, hogy a házból kilépve minden nap letapizzalak, mint egy rendőr? Megcsinálom, ha ez a vágyad - cirógatta meg MinHyuk kezét tovább és tovább sétálva. Messzebbről már olyan volt a látványuk, mintha szerelmes pár lenének. - Tudod, hogy az enyém vagy, igaz? - nézett rá.
MinHyuk csak elpirult és tette, hogy nem figyelt a feltett kérdésre.
- Hova megyünk? Meg akarsz baszni valahol? - érdeklődött szemrebbenés nélkül, mire JaeHyo erőltetett mosolya eltűnt, és visszatért az a ideges arckifejezése. Ahogy a háztömb falához értek, erőteljes hanggal szólt a fiúra;
- Elég legyen MinHyuk! - lökte szerettét a tégláknak és két oldalára támaszkodott, el zárva a menekülési útvonalakat. - Nem elég nekem az a töpszli Taeil, még te is ellenem fordulsz - hajolt az arcába.
- Rám is mérges vagy, huh? - kerülte a szemkontaktust és lehajtotta a fejét. - Túl sokat törődsz velem, ahhoz képest, hogy csak egy szimpla élvezetforrásod a testem - emelte fel lassan a kezeit magához, a gallérjához. - Szóval akkor miattam vagy ideges... - sóhajtott, majd ingének felsőbb kapcsait sietősen gombolta ki. - Tessék! Vezesd le rajtam!
- H-Hé!...
- Gyerünk! Csináld! Aztán tűzzünk innen!
- MinHyuk, te tényleg nem érted meg! Nem vagy semmiféle tárgy! - csapta kezeit a falnak, mire MinHyuk megijedve nézett fel. - Hogy mondhattál olyanokat Taeil előtt? Nekem az emberi támaszom vagy, nem valamiféle lélektelen eszköz.
- A nap minden percében képes vagy rajtam élvezkedni! Egy nonstop használati tárgy vagyok!
- Csak azért csinálom, mert nem tudom, hogy mikor milyen kedved van! Valamikor még tapizni is hagyod magad... Én csak arra várok, hogy viszont szeress. Hogy szerelmes legyél belém.
- K-Kit ártatsz most!? - pirult el dadogva. - Cs-Csak tedd meg! Akarod, tudom! Nem lenne jó, ha a nyögéseim bezengenék ezt a teret? Azok úgy is csak neked szólnak...
- Miért vagy ilyen érthetetlen, a francba is!? - nyúlt MinHyuk kibontott ruhájához és idegességtől remegő kezekkel gombolta vissza. - Szeretlek téged!
- Egy kellék vagyok. Csak dugni akarsz.
- Szeretkezni akarok! - ölelte át hirtelen a derekánál. Olyan őszinte hangsúllyal mondta, hogy MinHyuk szemei elkerekedtek és az egész arcát, mintha piros festékkel öntötték volna le.
- Jae... JaeHyo... Mit...?... - nyelt nagyot és egyet sikerült is pislognia. A gazdája most igazán karokba zárta, mire túl zavarba ejtő volt számára a testeik érintkezése. - En-engedj... Kö-köcsög... - mondta, mintha felcsuklana. - JaeHyo!... Héé!... - nyögött egy kicsit, ahogy jobban megszorították a karok. - ...JaeHyo! - szólt magas hangon és egyet bele rúgott a másiknak a lábába és oldalra ellépet, arcához tett kezekkel. Érezte, hogy gyorsan dobogó szíve vért pumpál felfelé a fejébe, ahol az orcáin ki is üt, mi több az egész arcát gőzölgőnek találta. - F-Ferde hajlam, bameg! - sziszegte és hátat fordítva távolodott JaeHyotól.
- Hova mész!?
- A perverzségedtől el, jó messzire. Talán Thaiföldre, csajozni!
- Mi!?
- Jól hallottad! - fordult utoljára vissza kiabálva, majd még jobban szedte a lábait. - Egy erőszakos idióta! Sosem tudna rendesen szeretni... A hazug fajtáját már! - mérgelődött az orra alatt pusmogva, még mindig felhevített színű orcákkal. - Szexkellék vagyok neki, semmi több... Semmi több! Nem szabad elhinnem, hogy szeret! - kócolta haját bajlódva a gondolataival, mire YuKwon meglátta ôt és letekerte az ablakot;
- MinHyuk, minden rendben? Az arcod!... A színe!...
- YuKwon, gyere, lépjünk le ettől a taplótól legalább éjjelig! - nyitott ajtót neki, mire a másik ijedten nézett rá;
- Most akkor... Kiszállhatok?