MinHyuk POV
Egy kaszinóban a falakon hangulatos lámpák vannak, egy ablak és egy óra sincsen, hiszen az intézmény célja a gyanútlan, szerencsét próbáló játékosok kizsebelése, akik azzal se vannak, pontosan tisztában, hogy mennyi időt töltenek el itt. Az erős alkohol tartalmú italokat ingyen osztogatják a pincérek, ezt is annak érdekében, hogy az emberek ne legyenek ép észnél a játék során. Emellett külön bár is van fent tartva, ahol a világítás sötétebb, és csak a rendelhető italok vannak neon fénnyel megvilágítva.
- JaeHyo... Részeg vagy... - motyogtam és próbáltam nem feltűnő lenni a többi ember számára, ahogy a falnál kínlódok, mivel hozzá vagyok szorítva. - Szállj már le rólam!... - csikorgattam a fogaimat, miközben a tapló főnököm erősen lefogta karjaimat. - Ne... - emeltem fel a fejem, ahogy egy kéjes hang és meleg lehelet lepett el a nyakamnál.
- MinHyuk, ne ellenkezz - nyomódott a lábam közötti részhez. - Egyszer úgy is megraklak. Nem jobb minél előbb? Lehet, hogy még tetszeni is fog.
- Miket beszélsz, te köcsög? - hadartam kérdésem, amiért erőlködve tartottam vissza a hangom. Tudtam, hogy egy nyögés, és minden szempár rám szegeződik. - Emberek vannak itt, te agyalágyult!
- Azért vagy ilyen piros?... - nézett fel, majd vissza hajolt a nyakamhoz, hogy felnyaljon rajta. - Látják a szép kis arcodat. Az zavar?
- Ahn JaeHyo! - szólt egy mély hang a háta mögül. - Ide hívom a biztonságiakat, ha most nem hagyod abba.
- J-JiHoon - suttogtam egy nyögés szélén, majd erősen összevártam az ajkaimat, ahogy jobban neki nyomódtam a falhoz az erőszakos köcsög miatt.
- Miért szekálsz? - fordult meg JaeHyo, miközben kezeivel a fülemet cirógatta és nyomogatta. Tényleg el szeretném törni a karjait, de most egyáltalán nem tudom, mert le vagyok fogva.
- Ne piszkáld MinHyukot! Főleg ne itt, a kaszinóban.
- A francba már - sóhajtott előttem. - Emiatt most elveszítettem a lendületemet - nyomta erősen a kezét a fenekemhez és magához lökött engem, mint aki most akarna elélvezni. - A szobában folytatjuk... - suttogta, és belekapott a hajamba, meghúzva azt, hogy a szemébe nézzek.
- Engedj el, te fasz! - sziszegtem, és ahogy JaeHyo ott hagyott engem, a padló szőnyegére csúszottam. - Ez a senki!... - mérgelődtem, miközben a csuklóimat nézegettem, amiket nagyon megszorongattak ennek a vadállatnak a markjai.
- Ivott?
- Igen... A kurváit bassza meg, ha ennyire áll a farka! Én aztán nem megyek egy szobába egy ilyen erőszakos görénnyel. Ott van nekem YuKwon. Hárman jöttük most ide a városba.
- Sajnálom, MinHyuk, hogy ezt kell mondanom, de JaeHyo csak egy szobát vett ki.
- Mi a szar!? Nem engedhetem, hogy YuKwont bántsa! - álltam talpra gyorsan, ökölbe szorított kezekkel.
- Nem, MinHyuk... Sajnos... Ahh nem tudom, hogy mi lesz a reakciód, ha elmondom, de... YuKwont visszaküldte, mert kiderült, hogy a halott öreg házából eltűnt egy értékes festmény.
- Micsoda? - fagytam le, ahogy az elhadart dolgokat megértettem. - YuKwon... Nincs itt?...
- MinHyuk?...
- Egyedül vagyok vele, mikor részeg... Mikor erősebb nálam! És én--
- Italt, uraim? - jött oda egy kiszolgáló nô hozzánk az ingyen whiskykkel, mire én rögtön le is húzottam egyet, majd a másodikhoz nyúltam.
Nem tudtam elhinni, hogy ezt kell átélnem.
- Igazából... Utálom a whiskyt - motyogtam a pókerasztalnak háttal dőlve JiHoonnak, aki épp a munkáját csinálta, és zavarta le a kártyázás és a zseton bedobálás menetét. Oldalra pillantva, szórakoztató volt nézni ôt és a zöld színű asztalon zajló eseményeket. JiHoon annyira otthon van a szerencsejátékokban, hogy már látja az elején a játék végét, miközben az emberek próbálják felvenni a pókerarcukat kisebb-nagyobb sikerrel.
Ha előre fordultam beláttam szinte az egész kaszinót. A nagy asztalokat és bárszékeket, megannyi emberrel. Hangosan forogtak a rulettkerék és még hangosabban nevetett az, aki nagy nyereményt zsebelt be. Örült, hogy veszteseket tudott csinálni a szerencsétlenekből, akiknek pénzével majd haza mehet.
Miért jutsz eszembe az, hogy Ahn JaeHyo is egy aljas győztes? Nem csak a munkájában és a tárgyalásokon nyertes, hanem még én is itt vagyok, aki a világ egyik nagy vesztese.
Igazából nem kéne ennyire sajnálnom magam, sőt egyáltalán nem kéne sajnálnom magam, hiszen az a vadbarom annyira oda van értem, hogy mindent képes megvenni, amit csak akarok. Csak az a feltétele, hogy vele kell maradnom. Nem rég találtam egy jól kinéző nagy lakást, tényleg óriásit, amit JaeHyo meg is vett nekem, és még megannyi pénzt pazarolt rám, hogy az én tetszésem szerint be is rendezzem. Azelőtt nála laktam, most meg ô nálam, mert ezzel a feltétellel vette nekem. Egy kényelmes jakuzzit akartam a fürdőbe beszereltetni, amihez a ô már nyújtotta is nekem a bankkártyáját, azzal, hogy ha csak vele fürdök és megmoshat engem tetőtől talpig. Inkább elfelejtettem egy életre a jakuzzit.
Bár elfelejteném ôt is, de túl jó sorsom van mellette, hogy csak úgy lelépjek.
Évekkel ezelőtt egy barátjának voltam a testőrje, YuKwonnal együtt. Mikor az akkori főnökömhöz jött vendégségbe, túl sokat ivott és el kezdett erőszakoskodni a gazdámmal, mire én voltam az a bátor, aki leállította és agyon ütötte majdnem. Pár napra erre ismét felbukkant. Egy aktatáskányi pénzel állt elénk, mint a filmekben, és megvett, majd el is vitt engem, én meg rángattam magammal YuKwont. Túl hirtelen jött a változás, és valami régebbit magammal akartam vinni, ez volt nekem YuKwon. Ô emlékeztetett engem a nyugalmas napjaimra. JaeHyot nem is akartam gazdámnak hívni, még a főnök megszólítás sem állt a számhoz, mert túl furának találtam, hogy annyit törődik velem.
Mikor már túl sokat nyúlkált hozzám, el mondta, hogy első látásra belém 'szeretet'. Azóta természetes ütöm-verem, hátha helyre kerül az a perverz feje, de csak azért sem akar javulni a helyzet.
Így vagyok én a vesztes.
- Álmos vagyok a francba is - mentem fel a motelszobába, ahol már a cuccaim voltak, mi több JaeHyo is ott növesztette a seggét az ágyon, és telefonált.
- Jobb, ha utaljuk a pénzt - beszélt a könyvelőjével. - Nem kell annyit, dehogy... Máskor majd elintézem - jártatta a száját és engem nézett, ahogy bújok ki a cipőmből neki háttal. Fájdalmas volt megfordulnom és látnom, hogy itt is franciaágy van, mint otthon. Legalább JaeHyoból kiszállt az alkohol. Tovább vetkőztem szembe a falnak, a felsőm gombjaival voltam elfoglalva, mire JaeHyo képes volt meglepni és hátulról a nyakamhoz ért a szájával. - Tökéletes... Figyeljünk a kamatokra - telefonált még mindig, de ennek ellenére a szabad kezével magához vont. - Jó... - lehelt a fülembe, miközben a szócska a telefon másik oldalán lévőhöz szólt. Lehunytam a szemeimet, mire az arcát az enyémhez nyomta, ami felettébb kényelmetlen volt számomra. Ki akartam zárni ôt a gondolataimból, de a hangja nem engedte. - Azt is, igen... - szabadon lévő kezével átvette a még megmaradt gombjaim sorsát. Hagytam. A karjaimat leeresztettem magam mellé és meg se mozdultam, ahogy JaeHyo egy kézzel gombolta ki tovább az ingem, ami alatt trikót hordtam. Már megszoktam, hogy ô vetkőztetett nap, mint nap. - Nem szeretnék annak a banknak hiába fizetni. Intézd el!... - emelte feljebb hangját és megéreztem, hogy hátulról már a fenekemhez van nyomódva. Ráadásul még lassan mozog is ingerelve magát... Nem bírom, hogy állandóan a hátsómra hajt. Jobb, ha most se hagyom magam. A fal irányába szedtem pár lépést, de ô azonnal utánam, mint egy mágnes. Nem akarja megérteni a célzást, hogy ne csinálja. Még jobban folytatja az élvezkedést. - Addig jó... - gombolta ki az utolsó gombot is és vállaimról már azonnal csúsztatta le az ingemet. - Az a baj, hogy azoknak is a pénzemre fáj a foga... - mondta és a saját fogaival finoman megcsípte a vállon feszülő bőrt, majd ajkait rajta hagyta és úgy beszélt tovább a könyvelővel, akinek gondolom gőze sem volt, hogy JaeHyo miért váltott pöszére. Lent még mindig ingerelte magát, és lehunyt szemeimet résnyire kinyitottam, mikor megéreztem, hogy az övem megfeszül, majd kezeivel ki is oldja azt. Csak a nadrágomat húzhatja le, az alsómat hagynia kell, különben nem kell tovább a könyvelőjével, sőt senkivel sem tárgyalnia, a pokolban lévőkön kívül, mert tuti oda fog kerülni a kezeim által. - Rendben... Akkor további szép estét... - készült le rakni és meglökött engem hátulról. Nem bír magával. - Vagyis várj! - engedte el az ajkaival a vállamat és élesen végig nyalt rajta a nyakam felé. - Tudnál pénzt tenni Lee MinHyuk számlájára, kérlek?... Köszönöm.
Ha ezt csak azért mondta, mert azt hiszi, hogy ezután dalolva fogok lefeküdni vele, akkor rosszul hiszi! Nagyon rosszul!
- Befejezted? - kérdeztem rá, mire mind a két karjával benyúlt a trikóm alá, míg az egyikben a mobilja volt.
- Csalódott vagyok, hogy egy ilyen vastagabb anyagot is képes vagy hordani az inged alatt. Az én dolgomat akarod megnehezíteni, MinHyukkie?
- Hagyjál! Elmegyek fürdeni!
- Várjál még! - dörgölődött ismét az arcomhoz. - Olyan szépen hagytad az előbb magad... Szeretnék játszani veled most, aztán fürdés után is szíve--
- Most(!) megyek fürdeni! - löktem le és lehajolva kaptam fel a táskámat, mire rácsapott a fenekemre;
- De tüzes Valaki~
- De kibírhatatlan Valaki! - köptem majdnem szembe, de elhúztam a csíkot a fürdőbe bezárkózva.
Nem kap belőlem többet sem most, sem zuhanyzás után. Menjen és kurvázzon! Talál magának tüzes lányt, aztán hagyjon engem. Nem fog hiányozni.
A nagy bajom az, hogy kifejezetten sokszor gondolok rá.
Mikor zuhany alá állok, akkor is mindig eszembe jut, hogy mit tenne velem, milyen lenne az arca, tetszene-e neki a testem, ahogy a vízcseppek folynak le róla, mit csinálna először, ha direkt rám nyitna. Állandóan az ô neve lebeg a fejemben.
Mikor a víz lezuhog a zuhanytálcára, fülbemászó hangot hagy maga után, mindig feltudom idézni, és itt nálam az a bökkenő, hogy JaeHyo hangja is ezt váltja ki belőlem. Állandóan az ô hangját hallom a fejemben.
Mikor a lábaimon folyik le a víz, arra az érzésre gondolok, mikor otthon az ágyon lecsúsztatja a takarót rólam az a szamár, és reménykedik benne, hogy fázni fogok és majd hozzá bújok. Nem képes felfogni, hogyan tudok az ágy leg-legszélén aludni még takaró nélkül is. Mikor lent tisztálkodok igazat adok JaeHyonak, hogy tényleg formás fenekem van. Néha napján nem is zavar, ha kedve szerint fogdossa és simogatja a kezével, de mást nem tűrök. Egyből kirázza a hideg a testemet, mikor arra gondolok, hogy análszex előtt mit is szoktak csinálni... Én nem bírnám azt tűrni. Legyen az csak egy darab ujj, azonnal visszariadok. Utálom ezt elképzelni, de valahogy mindig sikerül, ami miatt mérges is vagyok magamra, meg persze JaeHyora is, mert az ô hibája, hogy ilyeneken jár az eszem. Azon, hogy az ô melegét érzem a testem közelében fürdés közben. Ahogy a derekamnál húzom fel a tusfürdős kezemet az pont olyan, amit JaeHyo szokott egy hosszú ölelés után, akkor nyugalomban simogat. A vállaimat mosni meg kész fájdalom. Mindig arra gondolok, hogy most JaeHyo csók nyomait tüntetem el a testem felszínéről. A nyakamról nem is beszélve. Mikor felhajtom a fejem a zuhanyrózsára és finoman hozzáérek az állam alá, én... legszívesebben nem is vennék levegőt az agyamnak, hogy JaeHyo kanos pillanatait idézi fel... Álladóan az ô érintéseinek a gondolata van a fejemben.
Ennyi perverzség után vörös fejjel nyúltam a törölközőmhöz. Az egész fürdőszobát ellepte a meleg vízpára, ezért nem láttam magam a tükörben, de biztosra vettem, hogy pír ütött ki az orcáimnál. Azonnal más dolgokra kezdtem gondolni. Mikor nem fogdosom magam, akkor sikerül is ezt megtenni. A hajszárítót beindítva távolítottam el a vízcseppeket magamról és a hajam nedvességét is megoldottam a géppel, aminek akkora hangja volt, hogy JaeHyo biztosan hallotta. Reménykedve várja, hogy kimenjek és befeküdjek mellé. Majd, ha fagy!
Magamhoz vettem a táskámat, amit behoztam magammal és vettem is ki belőle a pizsamám helyett a holnapi ruhámat, hogy abba öltözzek fel.
Én ugyan be nem fekszek egy ilyen rohadt kanos alak mellé. Ez a város olyan hatással van rá, hogy neki muszáj mindig már a kaszinóban is baszogatnia, hogy: "Egyszer úgy is megraklak. Nem jobb minél előbb?" Több, mint százszor mondta ezt már, de sok éven át egyszer sem sikerült neki az az egyszeri alkalom, amit hajtogatni szokott. Bújjon valami szégyen lyukba, de engem hagyjon nyugton!
Gyönyörűen megoldottam, hogy egy éles hang nélkül kikerüljek az erkélyre és még a függönyt is eltudtam húzni magam után. Kellett neki ekkora bazi nagy szobát kivennie egy motelbe. Ô baja. Várhat rám holnapig, én itt alszok. Tudom, hogy hideg van, mivel szinte egész héten ömlött az eső, de a testem most igazán meleg az előbbi fürdővíz miatt, s majd kihűl akkor, ha elalszok a székek egyikében, amik ide vannak téve. Ilyen kerti ülésekre alkalmasak, amiket gyerekzsúrokon is szoktak használni. Műanyag, de kényelmes. Van egy olyan érzésem, hogy hamar elalszok.
Pár percen belül, már ment is el a kedvem, amiért olyan sokszor átverem magam... A francba is. Kényelmetlen egy ismeretlen teraszon elszundítani. Nincs biztonság érzetem!
- Huh? - néztem hátra.
- Hát most se voltál képes - húzta el a függönyt JaeHyo egy száll hosszú nadrágban. Én meg észre véve ôt, felpattantam a székből. - Mikor fogsz magadtól oda jönni hozzám?
- Ezt most komolyan kérdezed? - tettem karba a kezeimet. - Még akkor se mennék, ha haldokolnál.
- Pedig én biztonságőrfélét vettem magamnak... - jött közelebb és én már húztam is fel magamhoz a kezeim, ha védekeznem kell, de nem tett semmit. Ledobta magát egy székre és fejét az előttünk lévő háztömbökre szegezte.
- Akkor most itt kint alszunk? Kicsit hideg van, nem? Vagy csak én voltam olyan hülye, hogy felső nélkül jöttem ki hozzád?... Miért vagy utcai ruhába? - nézett rám.
- Nem mindegy!? - fordultam el tőle, mire az eszemmel felfogtam, hogy ez a fasz most itt van kint. - Asszem'... most én bemegyek... Jobb, ha kizárlak ide téged. Kiabálj, ha már megfagytál, jó lenne úgy látni téged - mondtam és már eredtem is befelé, mire mind két kezét megéreztem derekamon, a második pillanatban meg már az ölében voltam.
- H-Hé... - húzódtam el, mire csípőm fölött erősen magához szorított.
- De jó - dörzsölődött hozzám. - Így melegítesz.
- Kopj már le!
- Nem. Rossz. Sz-szel; Szopj már le.
E-Ettől a betű cserétől hirtelen felfordult a gyomrom.
- K-Komolyan... Mit akarsz velem, te féreg?
- Hmm - nyúlt be a pólóm alá. - Az ágyhoz kötni és megdugni.
- Ohhh nem-nem-nem-nem-nem - ismételgettem és teljes erőmmel kiszabadítottam magam a karjai közül. - Engemet aztán nem - ráztam a fejem, felé fordulva, ami belátom nagy hiba volt, mert abba a pillanatban újra magához rántott. Lejjebb csúszott a széken és szemből vett ölbe, lábaimat terpeszbe kényszerítve.
Szótlanná váltam, ahogy olyan mélyen a szemembe nézett. Cirógatni kezdett a pólóm alatt, majd váratlanul el is távolította azt rólam.
- Jó... Most nincs rajtad trikó - mosolyodott el és a mellbimbómra hajolt, miközben a hátamhoz nyomott tenyereivel tartott magánál.
Ahogy az utca valamelyik sarki szórakozó helyén durva zene szólalt meg, JaeHyo annak ritmusára kezdett ujjaival is körözgetni a mellkasomon lévő két érzékeny rész közül az egyiken, míg a másikon a nyelvével folytatta ugyan azt a mozgást.
- Ez... Kibírhatatlan... - nyögtem fel bátran, hiszen a durva zene miatt úgy se figyelne semmilyen szomszéd az én hangomra. - JaeHyo... - ziháltam, miközben arcomba szállt a felhevített vörös vérem.
- Olyan édes vagy - bámult rám és közelebb húzott magához. Fenekemnél még jobban kezdtem érezni JaeHyo dudorodását. Teljesen rá nehezedtem, nem tudtam mást tenni. Kezeimmel tovább tartottam el magam tőle, csak már egyre jobban remegtem, és ezt JaeHyo is jól érezte a mellkasára nyomott tenyereim miatt.
- Miért én?... - hunytam le szemeimet. Hittem benne, hogy úgy jobb lesz.
- Nem is tudod elképzelni, hogy mit érezhettem, ahogy meghallottam a hajszárító hangját.
- De, képzelem, már markoltad magadnak szenvedve.
- Jó... Ez talált... Tényleg nagyon vártalak már ott.
- Miért vagy ilyen megszállott?...
- Egyszerűen akarom, hogy az enyém legyél. Mindenhol velem legyél, kísérgess meg támaszt nyújts.
- Hamarosan elkísérlek az utolsó utadra, és ott is hagylak a sírkövednél. Támaszt majd téged a kereszted.
- G-Gonosz... - hajolt hátrébb kuncogva. - De... Így szeretlek, MinHyukkie. Nagyon szeretlek. Tényleg te segítesz nekem kikapcsolódni a kínzó napjaimban. Még a látványoddal is kedvezel nekem. Hányszor mondja, MinHyukkie? Szeretlek!
Minden érintést, amiket engedély nélkül tulajdonít el, azok mind az ô örömforrása. Boldogan tapasztja a hátsómra a tenyereit, és még jobban tetszett neki az, hogy nem ellenkezek. Egy ilyen kényelmetlen pózba csak tűrni tudom.
- Hé... - feszült a nadrágom, mire lejjebb bólintottam a fejem és láttam, hogy kezeivel a nemi szervemnél munkálkodott. - N-Ne... - suttogtam, de az utca zenétől nem hallhatta.
- Eltűnt egy antik festményem, amihez nagyon drágán kerültem... Kérlek... Add a tested, hogy lenyugodjak... - húzta le a sliccem és az alsómba férkőzött. - Garantálom, hogy élvezni fogod.
- JaeHyo! - rántottam fel a fejem, ahogy ujjait megéreztem. - P-Perverz állat! - szorítottam ökölbe a kezem, amiért óvatosan a markába fogta azt a szervem.
- Ne, mond, hogy nem jó érzés - emelte fel az égre a tekintetét és mozgatni kezdte nekem.
- Itt pusztulok el! Ne... Ne csináld!... Rohadtul összeveszünk, te köcsög! - nyögdécseltem nagyokat a szeme látta előtt. Tetszettem neki. Az eget rengető hangom és a szintén magasra tekert hangerőjű utcai zene összemosódtak.
- Állandóan rád gondolok, mikor csinálom magamnak - mosolygott kísértetiesen a szemeimbe és hallgatott jókedvűen. - Mindig el is sülök a rólad szőtt képzeletemtől - kuncogott, majd nagyot sóhajtva hajolt a homlokomnak. - MinHyuk... Milyen?...
Hülye leszek válaszolni! Egyértelmű, hogy keményebbé válok, a francba is!
Hirtelen rendőr szirénákat hallottunk meg. Az utca felé néztem. Láttam a kék és piros fényeket közeledni, majd pár csapkodás, autó motorok, és az eddigi durva zene eltűnt a háttérből. Mind ez pár pillantás alatt...
- Csend háborítás volt - nevetett JaeHyo, amiért valaki feljelentette az utcai banditákat.
A hangja miatt visszavezetődött a figyelmem a keze folyamatos munkájára.
- B-Baszki... - pirultam el nagyban magam elé bámulva.
- Mi az? - nézett rám.
- Így... Csöndben... Még kínosabb ez az egész!...
- Ohh istenem! Te tényleg édes vagy - hajolt közelebb és ajkai közé fogta a fülem szélét. - Gyerünk!... Nyögj tovább! - szorított meg alul a munkálkodó kezével, míg a másikkal a combomnál kezdett cirógatni lassan, kínozva ezzel engem. - Gyerünk! - utasította, de én a szájamra tapasztottam a tenyerem.
Meghalnék szégyenembe, ha az én nyögéseim visszhangoznák be az utca falait, míg végül miattam hívnák ki a 'csendőröket'.
- Nem akarsz szót fogadni?... - vezette le a nyelvét a nyakamnál, majd testét megfeszítette és én akaratlanul a mellkasára dőltem. - Kikészítlek én, ne aggódj - mondta fogait összeszorítva, és mozogni kezdett a széken. Fel felé lökte magát erőszakosan, mintha képes lenne ruhástul is belém mélyeszteni a farkát.
- Ez már durva! - csaptam vállaira a kezemet és görcsösen belé vájtam a karjaimat. Nem tudtam tovább elfojtani a hangomat. Reszketve nyögdécseltem, ahogy JaeHyo tempója és kedve kívánta.
- Még! - szenvedett a kéj vágyától. - Bárcsak...
- ...többet kapnál, mi? - fejeztem be a mondatát, majd továbbra sem tudtam becsukni a szám, a nyögéseim szabadon törtek fel. Ez rossz volt a hangszálaimnak. Még a fejem is elkezdett fájni. Könnyek szöktem a szemembe. Éreztem, hogy ez már túl sok a számomra. Fáradt vagyok és ráadásul még ezzel az utálatos idiótával is szenvednem kell, a lehető legkényelmetlenebb helyzetben.
- JaeHyo... - szipogtam fel.
- S-Sírsz? - lepődött meg.
- A rohadt életbe már! - tört ki belőlem és elemelkedve a mellkasától, előtte peregtek le a könnyeim.
- Ha komolyan megdugnálak, akkor bőgnél?
- Akkor utána te is a mentőautóban, majd a sitten is! - törölgettem a könnyeimet, mire a szabad kezével ô is besegített.
- Ahhh MinHyukkie... Meg akarlak csókolni - túrta fel a homlokomnál a hajfürtjeim. - Nagyon tetszel - sóhajtotta és a számhoz közeledett. Mire én, mint a villám, olyan gyorsan hajoltam a vállára, hogy véletlenül se találkozzanak az ajkaink. Megremegtem a csók gondolatától. - Meg szeretném ízlelni az ízed a szád belsejében - nyalt végig a nyakamon.
Nem tudtam meg állj-t parancsolni neki és ô se magának.
Talán egy óra múltán volt az, hogy forróságot éreztem JaeHyo markában.
- Ritka - mondta a merevedésemre.
Ez ritka, igen, mert az elmúlt évek során kétszer sikerült ezt elérnie nálam, megannyi próbálkozásból. Egyszer egy nagyobb buli után, ahol direkt itatott le és másodszor meg... Ott meg... Szégyen visszaemlékeznem rá, de... Nagyon rosszul éreztem magam aznap, mert egyedül voltam JaeHyo lakásán. Mikor haza ért, egy párnát vágtam hozzá, azt kiabálva, hogy miért nem jött haza korábban. Azóta se tudom, miért voltam emiatt annyira kibukva. Engesztelés képen elvitt egy moziba, egy éjjeli film vetítésre és annak végén az intézmény mosdójában... Nem volt ott egy lélek se, csak mi ketten, mire... Kicsit másféle képen kezdett kiengesztelni... Az elején, mint akit elvarázsoltak, úgy engedtem magam, és amíg a varázslat alatt voltam, sikerült felizgatnia úgy, ahogy most tette a kezeivel.
- Fázok, JaeHyo... - suttogtam holtfáradtan. A terpesztés közben és úgy mond, minden másért, teljesen elgyötörtnek éreztem magam. Olyan energia hiányosan totyogtam be JaeHyoval az ágy felé, mintha alvajáró lennék. Az se érdekelt, hogy a mellkasára dőlve találom meg a pihenésre alkalmas helyemet. Csak zárni akartam ezt a napot.
Egy kaszinóban a falakon hangulatos lámpák vannak, egy ablak és egy óra sincsen, hiszen az intézmény célja a gyanútlan, szerencsét próbáló játékosok kizsebelése, akik azzal se vannak, pontosan tisztában, hogy mennyi időt töltenek el itt. Az erős alkohol tartalmú italokat ingyen osztogatják a pincérek, ezt is annak érdekében, hogy az emberek ne legyenek ép észnél a játék során. Emellett külön bár is van fent tartva, ahol a világítás sötétebb, és csak a rendelhető italok vannak neon fénnyel megvilágítva.
- JaeHyo... Részeg vagy... - motyogtam és próbáltam nem feltűnő lenni a többi ember számára, ahogy a falnál kínlódok, mivel hozzá vagyok szorítva. - Szállj már le rólam!... - csikorgattam a fogaimat, miközben a tapló főnököm erősen lefogta karjaimat. - Ne... - emeltem fel a fejem, ahogy egy kéjes hang és meleg lehelet lepett el a nyakamnál.
- MinHyuk, ne ellenkezz - nyomódott a lábam közötti részhez. - Egyszer úgy is megraklak. Nem jobb minél előbb? Lehet, hogy még tetszeni is fog.
- Miket beszélsz, te köcsög? - hadartam kérdésem, amiért erőlködve tartottam vissza a hangom. Tudtam, hogy egy nyögés, és minden szempár rám szegeződik. - Emberek vannak itt, te agyalágyult!
- Azért vagy ilyen piros?... - nézett fel, majd vissza hajolt a nyakamhoz, hogy felnyaljon rajta. - Látják a szép kis arcodat. Az zavar?
- Ahn JaeHyo! - szólt egy mély hang a háta mögül. - Ide hívom a biztonságiakat, ha most nem hagyod abba.
- J-JiHoon - suttogtam egy nyögés szélén, majd erősen összevártam az ajkaimat, ahogy jobban neki nyomódtam a falhoz az erőszakos köcsög miatt.
- Miért szekálsz? - fordult meg JaeHyo, miközben kezeivel a fülemet cirógatta és nyomogatta. Tényleg el szeretném törni a karjait, de most egyáltalán nem tudom, mert le vagyok fogva.
- Ne piszkáld MinHyukot! Főleg ne itt, a kaszinóban.
- A francba már - sóhajtott előttem. - Emiatt most elveszítettem a lendületemet - nyomta erősen a kezét a fenekemhez és magához lökött engem, mint aki most akarna elélvezni. - A szobában folytatjuk... - suttogta, és belekapott a hajamba, meghúzva azt, hogy a szemébe nézzek.
- Engedj el, te fasz! - sziszegtem, és ahogy JaeHyo ott hagyott engem, a padló szőnyegére csúszottam. - Ez a senki!... - mérgelődtem, miközben a csuklóimat nézegettem, amiket nagyon megszorongattak ennek a vadállatnak a markjai.
- Ivott?
- Igen... A kurváit bassza meg, ha ennyire áll a farka! Én aztán nem megyek egy szobába egy ilyen erőszakos görénnyel. Ott van nekem YuKwon. Hárman jöttük most ide a városba.
- Sajnálom, MinHyuk, hogy ezt kell mondanom, de JaeHyo csak egy szobát vett ki.
- Mi a szar!? Nem engedhetem, hogy YuKwont bántsa! - álltam talpra gyorsan, ökölbe szorított kezekkel.
- Nem, MinHyuk... Sajnos... Ahh nem tudom, hogy mi lesz a reakciód, ha elmondom, de... YuKwont visszaküldte, mert kiderült, hogy a halott öreg házából eltűnt egy értékes festmény.
- Micsoda? - fagytam le, ahogy az elhadart dolgokat megértettem. - YuKwon... Nincs itt?...
- MinHyuk?...
- Egyedül vagyok vele, mikor részeg... Mikor erősebb nálam! És én--
- Italt, uraim? - jött oda egy kiszolgáló nô hozzánk az ingyen whiskykkel, mire én rögtön le is húzottam egyet, majd a másodikhoz nyúltam.
Nem tudtam elhinni, hogy ezt kell átélnem.
- Igazából... Utálom a whiskyt - motyogtam a pókerasztalnak háttal dőlve JiHoonnak, aki épp a munkáját csinálta, és zavarta le a kártyázás és a zseton bedobálás menetét. Oldalra pillantva, szórakoztató volt nézni ôt és a zöld színű asztalon zajló eseményeket. JiHoon annyira otthon van a szerencsejátékokban, hogy már látja az elején a játék végét, miközben az emberek próbálják felvenni a pókerarcukat kisebb-nagyobb sikerrel.
Ha előre fordultam beláttam szinte az egész kaszinót. A nagy asztalokat és bárszékeket, megannyi emberrel. Hangosan forogtak a rulettkerék és még hangosabban nevetett az, aki nagy nyereményt zsebelt be. Örült, hogy veszteseket tudott csinálni a szerencsétlenekből, akiknek pénzével majd haza mehet.
Miért jutsz eszembe az, hogy Ahn JaeHyo is egy aljas győztes? Nem csak a munkájában és a tárgyalásokon nyertes, hanem még én is itt vagyok, aki a világ egyik nagy vesztese.
Igazából nem kéne ennyire sajnálnom magam, sőt egyáltalán nem kéne sajnálnom magam, hiszen az a vadbarom annyira oda van értem, hogy mindent képes megvenni, amit csak akarok. Csak az a feltétele, hogy vele kell maradnom. Nem rég találtam egy jól kinéző nagy lakást, tényleg óriásit, amit JaeHyo meg is vett nekem, és még megannyi pénzt pazarolt rám, hogy az én tetszésem szerint be is rendezzem. Azelőtt nála laktam, most meg ô nálam, mert ezzel a feltétellel vette nekem. Egy kényelmes jakuzzit akartam a fürdőbe beszereltetni, amihez a ô már nyújtotta is nekem a bankkártyáját, azzal, hogy ha csak vele fürdök és megmoshat engem tetőtől talpig. Inkább elfelejtettem egy életre a jakuzzit.
Bár elfelejteném ôt is, de túl jó sorsom van mellette, hogy csak úgy lelépjek.
Évekkel ezelőtt egy barátjának voltam a testőrje, YuKwonnal együtt. Mikor az akkori főnökömhöz jött vendégségbe, túl sokat ivott és el kezdett erőszakoskodni a gazdámmal, mire én voltam az a bátor, aki leállította és agyon ütötte majdnem. Pár napra erre ismét felbukkant. Egy aktatáskányi pénzel állt elénk, mint a filmekben, és megvett, majd el is vitt engem, én meg rángattam magammal YuKwont. Túl hirtelen jött a változás, és valami régebbit magammal akartam vinni, ez volt nekem YuKwon. Ô emlékeztetett engem a nyugalmas napjaimra. JaeHyot nem is akartam gazdámnak hívni, még a főnök megszólítás sem állt a számhoz, mert túl furának találtam, hogy annyit törődik velem.
Mikor már túl sokat nyúlkált hozzám, el mondta, hogy első látásra belém 'szeretet'. Azóta természetes ütöm-verem, hátha helyre kerül az a perverz feje, de csak azért sem akar javulni a helyzet.Így vagyok én a vesztes.
- Álmos vagyok a francba is - mentem fel a motelszobába, ahol már a cuccaim voltak, mi több JaeHyo is ott növesztette a seggét az ágyon, és telefonált.
- Jobb, ha utaljuk a pénzt - beszélt a könyvelőjével. - Nem kell annyit, dehogy... Máskor majd elintézem - jártatta a száját és engem nézett, ahogy bújok ki a cipőmből neki háttal. Fájdalmas volt megfordulnom és látnom, hogy itt is franciaágy van, mint otthon. Legalább JaeHyoból kiszállt az alkohol. Tovább vetkőztem szembe a falnak, a felsőm gombjaival voltam elfoglalva, mire JaeHyo képes volt meglepni és hátulról a nyakamhoz ért a szájával. - Tökéletes... Figyeljünk a kamatokra - telefonált még mindig, de ennek ellenére a szabad kezével magához vont. - Jó... - lehelt a fülembe, miközben a szócska a telefon másik oldalán lévőhöz szólt. Lehunytam a szemeimet, mire az arcát az enyémhez nyomta, ami felettébb kényelmetlen volt számomra. Ki akartam zárni ôt a gondolataimból, de a hangja nem engedte. - Azt is, igen... - szabadon lévő kezével átvette a még megmaradt gombjaim sorsát. Hagytam. A karjaimat leeresztettem magam mellé és meg se mozdultam, ahogy JaeHyo egy kézzel gombolta ki tovább az ingem, ami alatt trikót hordtam. Már megszoktam, hogy ô vetkőztetett nap, mint nap. - Nem szeretnék annak a banknak hiába fizetni. Intézd el!... - emelte feljebb hangját és megéreztem, hogy hátulról már a fenekemhez van nyomódva. Ráadásul még lassan mozog is ingerelve magát... Nem bírom, hogy állandóan a hátsómra hajt. Jobb, ha most se hagyom magam. A fal irányába szedtem pár lépést, de ô azonnal utánam, mint egy mágnes. Nem akarja megérteni a célzást, hogy ne csinálja. Még jobban folytatja az élvezkedést. - Addig jó... - gombolta ki az utolsó gombot is és vállaimról már azonnal csúsztatta le az ingemet. - Az a baj, hogy azoknak is a pénzemre fáj a foga... - mondta és a saját fogaival finoman megcsípte a vállon feszülő bőrt, majd ajkait rajta hagyta és úgy beszélt tovább a könyvelővel, akinek gondolom gőze sem volt, hogy JaeHyo miért váltott pöszére. Lent még mindig ingerelte magát, és lehunyt szemeimet résnyire kinyitottam, mikor megéreztem, hogy az övem megfeszül, majd kezeivel ki is oldja azt. Csak a nadrágomat húzhatja le, az alsómat hagynia kell, különben nem kell tovább a könyvelőjével, sőt senkivel sem tárgyalnia, a pokolban lévőkön kívül, mert tuti oda fog kerülni a kezeim által. - Rendben... Akkor további szép estét... - készült le rakni és meglökött engem hátulról. Nem bír magával. - Vagyis várj! - engedte el az ajkaival a vállamat és élesen végig nyalt rajta a nyakam felé. - Tudnál pénzt tenni Lee MinHyuk számlájára, kérlek?... Köszönöm.
Ha ezt csak azért mondta, mert azt hiszi, hogy ezután dalolva fogok lefeküdni vele, akkor rosszul hiszi! Nagyon rosszul!
- Befejezted? - kérdeztem rá, mire mind a két karjával benyúlt a trikóm alá, míg az egyikben a mobilja volt.
- Csalódott vagyok, hogy egy ilyen vastagabb anyagot is képes vagy hordani az inged alatt. Az én dolgomat akarod megnehezíteni, MinHyukkie?
- Hagyjál! Elmegyek fürdeni!
- Várjál még! - dörgölődött ismét az arcomhoz. - Olyan szépen hagytad az előbb magad... Szeretnék játszani veled most, aztán fürdés után is szíve--
- Most(!) megyek fürdeni! - löktem le és lehajolva kaptam fel a táskámat, mire rácsapott a fenekemre;
- De tüzes Valaki~
- De kibírhatatlan Valaki! - köptem majdnem szembe, de elhúztam a csíkot a fürdőbe bezárkózva.
Nem kap belőlem többet sem most, sem zuhanyzás után. Menjen és kurvázzon! Talál magának tüzes lányt, aztán hagyjon engem. Nem fog hiányozni.
A nagy bajom az, hogy kifejezetten sokszor gondolok rá.
Mikor zuhany alá állok, akkor is mindig eszembe jut, hogy mit tenne velem, milyen lenne az arca, tetszene-e neki a testem, ahogy a vízcseppek folynak le róla, mit csinálna először, ha direkt rám nyitna. Állandóan az ô neve lebeg a fejemben.
Mikor a víz lezuhog a zuhanytálcára, fülbemászó hangot hagy maga után, mindig feltudom idézni, és itt nálam az a bökkenő, hogy JaeHyo hangja is ezt váltja ki belőlem. Állandóan az ô hangját hallom a fejemben.
Mikor a lábaimon folyik le a víz, arra az érzésre gondolok, mikor otthon az ágyon lecsúsztatja a takarót rólam az a szamár, és reménykedik benne, hogy fázni fogok és majd hozzá bújok. Nem képes felfogni, hogyan tudok az ágy leg-legszélén aludni még takaró nélkül is. Mikor lent tisztálkodok igazat adok JaeHyonak, hogy tényleg formás fenekem van. Néha napján nem is zavar, ha kedve szerint fogdossa és simogatja a kezével, de mást nem tűrök. Egyből kirázza a hideg a testemet, mikor arra gondolok, hogy análszex előtt mit is szoktak csinálni... Én nem bírnám azt tűrni. Legyen az csak egy darab ujj, azonnal visszariadok. Utálom ezt elképzelni, de valahogy mindig sikerül, ami miatt mérges is vagyok magamra, meg persze JaeHyora is, mert az ô hibája, hogy ilyeneken jár az eszem. Azon, hogy az ô melegét érzem a testem közelében fürdés közben. Ahogy a derekamnál húzom fel a tusfürdős kezemet az pont olyan, amit JaeHyo szokott egy hosszú ölelés után, akkor nyugalomban simogat. A vállaimat mosni meg kész fájdalom. Mindig arra gondolok, hogy most JaeHyo csók nyomait tüntetem el a testem felszínéről. A nyakamról nem is beszélve. Mikor felhajtom a fejem a zuhanyrózsára és finoman hozzáérek az állam alá, én... legszívesebben nem is vennék levegőt az agyamnak, hogy JaeHyo kanos pillanatait idézi fel... Álladóan az ô érintéseinek a gondolata van a fejemben.
Ennyi perverzség után vörös fejjel nyúltam a törölközőmhöz. Az egész fürdőszobát ellepte a meleg vízpára, ezért nem láttam magam a tükörben, de biztosra vettem, hogy pír ütött ki az orcáimnál. Azonnal más dolgokra kezdtem gondolni. Mikor nem fogdosom magam, akkor sikerül is ezt megtenni. A hajszárítót beindítva távolítottam el a vízcseppeket magamról és a hajam nedvességét is megoldottam a géppel, aminek akkora hangja volt, hogy JaeHyo biztosan hallotta. Reménykedve várja, hogy kimenjek és befeküdjek mellé. Majd, ha fagy!
Magamhoz vettem a táskámat, amit behoztam magammal és vettem is ki belőle a pizsamám helyett a holnapi ruhámat, hogy abba öltözzek fel.
Én ugyan be nem fekszek egy ilyen rohadt kanos alak mellé. Ez a város olyan hatással van rá, hogy neki muszáj mindig már a kaszinóban is baszogatnia, hogy: "Egyszer úgy is megraklak. Nem jobb minél előbb?" Több, mint százszor mondta ezt már, de sok éven át egyszer sem sikerült neki az az egyszeri alkalom, amit hajtogatni szokott. Bújjon valami szégyen lyukba, de engem hagyjon nyugton!
Gyönyörűen megoldottam, hogy egy éles hang nélkül kikerüljek az erkélyre és még a függönyt is eltudtam húzni magam után. Kellett neki ekkora bazi nagy szobát kivennie egy motelbe. Ô baja. Várhat rám holnapig, én itt alszok. Tudom, hogy hideg van, mivel szinte egész héten ömlött az eső, de a testem most igazán meleg az előbbi fürdővíz miatt, s majd kihűl akkor, ha elalszok a székek egyikében, amik ide vannak téve. Ilyen kerti ülésekre alkalmasak, amiket gyerekzsúrokon is szoktak használni. Műanyag, de kényelmes. Van egy olyan érzésem, hogy hamar elalszok.Pár percen belül, már ment is el a kedvem, amiért olyan sokszor átverem magam... A francba is. Kényelmetlen egy ismeretlen teraszon elszundítani. Nincs biztonság érzetem!
- Huh? - néztem hátra.
- Hát most se voltál képes - húzta el a függönyt JaeHyo egy száll hosszú nadrágban. Én meg észre véve ôt, felpattantam a székből. - Mikor fogsz magadtól oda jönni hozzám?
- Ezt most komolyan kérdezed? - tettem karba a kezeimet. - Még akkor se mennék, ha haldokolnál.
- Pedig én biztonságőrfélét vettem magamnak... - jött közelebb és én már húztam is fel magamhoz a kezeim, ha védekeznem kell, de nem tett semmit. Ledobta magát egy székre és fejét az előttünk lévő háztömbökre szegezte.
- Akkor most itt kint alszunk? Kicsit hideg van, nem? Vagy csak én voltam olyan hülye, hogy felső nélkül jöttem ki hozzád?... Miért vagy utcai ruhába? - nézett rám.
- Nem mindegy!? - fordultam el tőle, mire az eszemmel felfogtam, hogy ez a fasz most itt van kint. - Asszem'... most én bemegyek... Jobb, ha kizárlak ide téged. Kiabálj, ha már megfagytál, jó lenne úgy látni téged - mondtam és már eredtem is befelé, mire mind két kezét megéreztem derekamon, a második pillanatban meg már az ölében voltam.
- H-Hé... - húzódtam el, mire csípőm fölött erősen magához szorított.
- De jó - dörzsölődött hozzám. - Így melegítesz.
- Kopj már le!
- Nem. Rossz. Sz-szel; Szopj már le.
E-Ettől a betű cserétől hirtelen felfordult a gyomrom.
- K-Komolyan... Mit akarsz velem, te féreg?
- Hmm - nyúlt be a pólóm alá. - Az ágyhoz kötni és megdugni.
- Ohhh nem-nem-nem-nem-nem - ismételgettem és teljes erőmmel kiszabadítottam magam a karjai közül. - Engemet aztán nem - ráztam a fejem, felé fordulva, ami belátom nagy hiba volt, mert abba a pillanatban újra magához rántott. Lejjebb csúszott a széken és szemből vett ölbe, lábaimat terpeszbe kényszerítve.
Szótlanná váltam, ahogy olyan mélyen a szemembe nézett. Cirógatni kezdett a pólóm alatt, majd váratlanul el is távolította azt rólam.
- Jó... Most nincs rajtad trikó - mosolyodott el és a mellbimbómra hajolt, miközben a hátamhoz nyomott tenyereivel tartott magánál.
Ahogy az utca valamelyik sarki szórakozó helyén durva zene szólalt meg, JaeHyo annak ritmusára kezdett ujjaival is körözgetni a mellkasomon lévő két érzékeny rész közül az egyiken, míg a másikon a nyelvével folytatta ugyan azt a mozgást.
- Ez... Kibírhatatlan... - nyögtem fel bátran, hiszen a durva zene miatt úgy se figyelne semmilyen szomszéd az én hangomra. - JaeHyo... - ziháltam, miközben arcomba szállt a felhevített vörös vérem.
- Olyan édes vagy - bámult rám és közelebb húzott magához. Fenekemnél még jobban kezdtem érezni JaeHyo dudorodását. Teljesen rá nehezedtem, nem tudtam mást tenni. Kezeimmel tovább tartottam el magam tőle, csak már egyre jobban remegtem, és ezt JaeHyo is jól érezte a mellkasára nyomott tenyereim miatt.
- Miért én?... - hunytam le szemeimet. Hittem benne, hogy úgy jobb lesz.
- Nem is tudod elképzelni, hogy mit érezhettem, ahogy meghallottam a hajszárító hangját.
- De, képzelem, már markoltad magadnak szenvedve.
- Jó... Ez talált... Tényleg nagyon vártalak már ott.
- Miért vagy ilyen megszállott?...
- Egyszerűen akarom, hogy az enyém legyél. Mindenhol velem legyél, kísérgess meg támaszt nyújts.
- Hamarosan elkísérlek az utolsó utadra, és ott is hagylak a sírkövednél. Támaszt majd téged a kereszted.
- G-Gonosz... - hajolt hátrébb kuncogva. - De... Így szeretlek, MinHyukkie. Nagyon szeretlek. Tényleg te segítesz nekem kikapcsolódni a kínzó napjaimban. Még a látványoddal is kedvezel nekem. Hányszor mondja, MinHyukkie? Szeretlek!
Minden érintést, amiket engedély nélkül tulajdonít el, azok mind az ô örömforrása. Boldogan tapasztja a hátsómra a tenyereit, és még jobban tetszett neki az, hogy nem ellenkezek. Egy ilyen kényelmetlen pózba csak tűrni tudom.
- Hé... - feszült a nadrágom, mire lejjebb bólintottam a fejem és láttam, hogy kezeivel a nemi szervemnél munkálkodott. - N-Ne... - suttogtam, de az utca zenétől nem hallhatta.
- Eltűnt egy antik festményem, amihez nagyon drágán kerültem... Kérlek... Add a tested, hogy lenyugodjak... - húzta le a sliccem és az alsómba férkőzött. - Garantálom, hogy élvezni fogod.
- JaeHyo! - rántottam fel a fejem, ahogy ujjait megéreztem. - P-Perverz állat! - szorítottam ökölbe a kezem, amiért óvatosan a markába fogta azt a szervem.
- Ne, mond, hogy nem jó érzés - emelte fel az égre a tekintetét és mozgatni kezdte nekem.
- Itt pusztulok el! Ne... Ne csináld!... Rohadtul összeveszünk, te köcsög! - nyögdécseltem nagyokat a szeme látta előtt. Tetszettem neki. Az eget rengető hangom és a szintén magasra tekert hangerőjű utcai zene összemosódtak.
- Állandóan rád gondolok, mikor csinálom magamnak - mosolygott kísértetiesen a szemeimbe és hallgatott jókedvűen. - Mindig el is sülök a rólad szőtt képzeletemtől - kuncogott, majd nagyot sóhajtva hajolt a homlokomnak. - MinHyuk... Milyen?...
Hülye leszek válaszolni! Egyértelmű, hogy keményebbé válok, a francba is!
Hirtelen rendőr szirénákat hallottunk meg. Az utca felé néztem. Láttam a kék és piros fényeket közeledni, majd pár csapkodás, autó motorok, és az eddigi durva zene eltűnt a háttérből. Mind ez pár pillantás alatt...
- Csend háborítás volt - nevetett JaeHyo, amiért valaki feljelentette az utcai banditákat.
A hangja miatt visszavezetődött a figyelmem a keze folyamatos munkájára.
- B-Baszki... - pirultam el nagyban magam elé bámulva.
- Mi az? - nézett rám.
- Így... Csöndben... Még kínosabb ez az egész!...
- Ohh istenem! Te tényleg édes vagy - hajolt közelebb és ajkai közé fogta a fülem szélét. - Gyerünk!... Nyögj tovább! - szorított meg alul a munkálkodó kezével, míg a másikkal a combomnál kezdett cirógatni lassan, kínozva ezzel engem. - Gyerünk! - utasította, de én a szájamra tapasztottam a tenyerem.
Meghalnék szégyenembe, ha az én nyögéseim visszhangoznák be az utca falait, míg végül miattam hívnák ki a 'csendőröket'.
- Nem akarsz szót fogadni?... - vezette le a nyelvét a nyakamnál, majd testét megfeszítette és én akaratlanul a mellkasára dőltem. - Kikészítlek én, ne aggódj - mondta fogait összeszorítva, és mozogni kezdett a széken. Fel felé lökte magát erőszakosan, mintha képes lenne ruhástul is belém mélyeszteni a farkát.
- Ez már durva! - csaptam vállaira a kezemet és görcsösen belé vájtam a karjaimat. Nem tudtam tovább elfojtani a hangomat. Reszketve nyögdécseltem, ahogy JaeHyo tempója és kedve kívánta.
- Még! - szenvedett a kéj vágyától. - Bárcsak...
- ...többet kapnál, mi? - fejeztem be a mondatát, majd továbbra sem tudtam becsukni a szám, a nyögéseim szabadon törtek fel. Ez rossz volt a hangszálaimnak. Még a fejem is elkezdett fájni. Könnyek szöktem a szemembe. Éreztem, hogy ez már túl sok a számomra. Fáradt vagyok és ráadásul még ezzel az utálatos idiótával is szenvednem kell, a lehető legkényelmetlenebb helyzetben.
- JaeHyo... - szipogtam fel.
- S-Sírsz? - lepődött meg.
- A rohadt életbe már! - tört ki belőlem és elemelkedve a mellkasától, előtte peregtek le a könnyeim.
- Ha komolyan megdugnálak, akkor bőgnél?
- Akkor utána te is a mentőautóban, majd a sitten is! - törölgettem a könnyeimet, mire a szabad kezével ô is besegített.
- Ahhh MinHyukkie... Meg akarlak csókolni - túrta fel a homlokomnál a hajfürtjeim. - Nagyon tetszel - sóhajtotta és a számhoz közeledett. Mire én, mint a villám, olyan gyorsan hajoltam a vállára, hogy véletlenül se találkozzanak az ajkaink. Megremegtem a csók gondolatától. - Meg szeretném ízlelni az ízed a szád belsejében - nyalt végig a nyakamon.
Nem tudtam meg állj-t parancsolni neki és ô se magának.
Talán egy óra múltán volt az, hogy forróságot éreztem JaeHyo markában.
- Ritka - mondta a merevedésemre.
Ez ritka, igen, mert az elmúlt évek során kétszer sikerült ezt elérnie nálam, megannyi próbálkozásból. Egyszer egy nagyobb buli után, ahol direkt itatott le és másodszor meg... Ott meg... Szégyen visszaemlékeznem rá, de... Nagyon rosszul éreztem magam aznap, mert egyedül voltam JaeHyo lakásán. Mikor haza ért, egy párnát vágtam hozzá, azt kiabálva, hogy miért nem jött haza korábban. Azóta se tudom, miért voltam emiatt annyira kibukva. Engesztelés képen elvitt egy moziba, egy éjjeli film vetítésre és annak végén az intézmény mosdójában... Nem volt ott egy lélek se, csak mi ketten, mire... Kicsit másféle képen kezdett kiengesztelni... Az elején, mint akit elvarázsoltak, úgy engedtem magam, és amíg a varázslat alatt voltam, sikerült felizgatnia úgy, ahogy most tette a kezeivel.
- Fázok, JaeHyo... - suttogtam holtfáradtan. A terpesztés közben és úgy mond, minden másért, teljesen elgyötörtnek éreztem magam. Olyan energia hiányosan totyogtam be JaeHyoval az ágy felé, mintha alvajáró lennék. Az se érdekelt, hogy a mellkasára dőlve találom meg a pihenésre alkalmas helyemet. Csak zárni akartam ezt a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése