II. Egy ingatlan cég vezetője {Eladó-Kiadó}

Zico épp a konyhájában keresgélt magának vacsorát, hiszen ki a lakásából nem tudott menni, ameddig a foteljében egy számára idegen fickó feküdt, akit mellesleg ô cipelt fel magához.
- Ahhh éhes vagyok - simogatta a hasát és ô is levetette magát egy székre. - Ha te is éhes vagy, akkor kelj fel...
- Éhes?... - ébredezett váratlanul az idegen. - Hol vagyok? - nyitotta ki a szemeit. - D-Dárc?... Az Ô lakásán vagyok?...
- E-Estét' - hajolt a fiú arcába Zico és integetett nagy, nyitott tenyerével.
- Ki a szarom vagy te? JaeHyo embere?...
- E-Ezt én is kérdezhetném! Vagyis... Mi van? Kinek az embere, vagy mi? - zavarodott be.
- De hülye vagy - jegyezte meg elmérve a fiú arckifejezését, majd megfogta a fotel karjait és felegyenesedett. - Hol vagyok? - nézett körbe.
- A belvárosban, egy társasház al--
- Mire kinyögöd már megtudom, hogy az új szomszédom vagy, te idióta - sóhajtott elmosolyodva és a kezét nyújtotta.
- T-Te vagy Lee Taeil? De fiatal vagy...
- Személyesen, és idősebb vagyok nálad, mert emlékszem, te csak huszonhárom vagy. Szóval... Ha már itt vagyok, elkérem az e havi lakbérét, Woo Jiho.
- Mi? Mi? Ez gyors! - kapkodta ide-oda a fejét.
- Csak vicceltem.
- Ha most kell, oda adom...
- Nem, nyugi Jiho, ráér.
- Kérlek hívj Ziconak...
- Rendben, Zico. Én most szépen megköszönöm, hogy felkísértél ide, de már megyek is - iramodott az ajtó felé. - Légy jó! - ment ki mosolyogva.
- Akkor tisztában volt vele, hogy felkísértem?... Nem részeg... Lehet, hogy csak annyira fáradt volt, hogy elaludt? Én is szoktam modellkedés előtt aludni a sminkszékben... - gondolkodott hangosan Zico, majd megérezte, hogy gyomra az éhínség miatt korog.

Az eső zuhogni kezdett, mikor Zico visszafelé vette az irányt. A kocsik piros és sárga fényei mellett az üzletek több színű világításai kísérték őt az úton.
Ahogy a lakás ajtaját bezárta, megugrott a kintről hallatszott mennydörgéstől. Szétázva kezdett levetkőzni a fürdőszobája felé haladva, majd ruhátlanul beült a kádba és megengedte a meleg vizet.
Egy darabig csak feküdt, áztatva az enyhén átfagyott testét. Hallotta, ahogy a gyorsan száguldó autók belehajtanak a nagy pocsolyákba. Tisztán zenélt neki az eső a kis ablakon a mennydörgéssel a hátterében.
- D-De nagy volt ez!! - ijedt meg lábait felhúzva magához. - Csak nem a házba csapódott bele!?... - pislogott nagyokat, mire zörgést és lépteket hallott meg.
- Mi a rosseb!? Nincs az ágyba!
- Menj, nézd meg máshol! Én megyek erre!
- B-Betörők!?? - tette szájához a kezét Zico és összekuporodott a kádba. - Mit csináljak?... - hunyta le szemeit félve, majd megrezzent, ahogy berúgták a fürdő ajtaját.
- Ez meg ki?... H-Hé, YuKwon! Valaki van a kádba, de ez nem Taeil.
- Akkor ki? - kiabált vissza a másik, mire már hárman voltak a fürdőszobába. Zico összehúzta magát és tátott szájjal remegett. - Hé! Ismered Lee Taeilt?
- I-Ismerem...
- Akkor... visszük?
- Leütöm én, érdekel is engem.
- N-N-Nem kell! - kiáltott Zico. - Nem kell leütni! Önként megyek! Bárhova is menjek...
- He? - néztek egymásra, majd nevetni kezdtek. - Ez az alak ha ismeri is Lee Taeilt, nem ismeri a helyzetet!
- Ahhhh Ez jó! - túrta fel a haját az egyik, majd egy nagyobb törölközött oda dobott Ziconak. - Tekerd magadra! JaeHyo örülni fog neked is... Nem, MinHyuk?
- Engem ne kérdezz! Addig örülök, ameddig nem látok annak a fasznak a fejébe.


A zuhogó esőben rángatták be a kocsiba az egy szál törölközőst. Nem engedték felöltözni, és még az ajtót is tárva nyitva hagyták.
Zico nem mert kérdezni semmit, még megszólalni sem. A két idegen fiút nézegette és figyelte, hogy hova a fészkes fenébe viszik ôt, mire beparkoltak egy nagy, sötét garázsba.
Ahogy leálltak a motorok, Zico tüsszentett, mire egy harmadik hang szólalt meg:
- Egészségedre!
A két "emberrabló" azonnal kiszállt és kinyitották a hátsó ajtót, hogy az előbb megszólalt, harmadik idegenek látható legyen a "zsákmány".
- Jó, hogy itt vagytok. Már majd meg fagyok - örült először a két fiúnak.
- Akkor mit szóljunk mi? Minket küldtél ki az esőben.
- Miért nem kapcsolód már fel a villanyokat, JaeHyo? Az orromig se látok...
- Nyugi, MinHyukkiem... Csak azt gondoltam, hogy így jobb lesz a hatás Taeilnek.

- De nem Őt hoztuk - kapcsolta fel a villanyokat MinHyuk, majd JaeHyo és YuKwon közé sétált egy másik kocsira dőlve, amit a fényben már Zico is kiszúrt a három ismeretlen alak mögött.
- "Nem ôt"? - ismételte JaeHyo felfogva az előbb mondatokat. - Mi a...? - nézett JaeHyo kikerekedett szemekkel Zicora. - Hát... Ha nem Taeil, akkor... - nézett oldalára. - Nincs mit tenni, nem? - mosolyodott el. - Hagyjuk hát a  francba! Gyere MinHyukkie, feküdjünk le! - karolta át a mellette álló derekát és már rángatta is, mire fejbe csapták ôt.
Zico pislogva nézte végig a civakodást, majd azt, hogy a két fiú elmagyarázta JaeHyonak a helyzetet.
- És... Nem félsz? - nevetett az elhurcoltra nézve, aki a kocsi hátsó ülésén összekuporodva melegedett a törölközőjébe belebújva és halkan válaszolt;
- Meztelen voltam, mikor rám törtek. Meztelen voltam, mikor a kocsiba tuszkoltak. És most is meztelenül vagyok itt három ismeretlen pasas előtt... Egyáltalán nem félek...
- Nem foglak eladni, nyugi. Az én szakmám sima ingatlan közvetítő. Nem kell nekem a te tested. Elég jó húsaim vannak - markolt bele MinHyuk fenekébe, mire majdnem eltörték a kezét. - N-Ne... Téged sem adnálak el semmi pénzért...
- Addig nyafogj, míg börtönbe nem záratlak.
- Tudom, hogy oda való vagyok, de na... - engedték el a karját, amit simogatni kezdett. - Ugye milyen erős az én MinHyukkiem? - kérdezte Zicotól mosolyogva, mire a szóba hozott csak elfordította a fejét.
- Még engem is le akart ütni... - nyelt nagyot a törölközőbe csavart.
- Azt várom tőle, hogy a biztonságőrfélém legyen, erre nem el akarja törni a karom?...
- MinHyuk okkal akarta - szólalt meg YuKwon. - Vigyázz, JaeHyo! Ha tovább molesztálod MinHyukot és nekünk tényleg elegünk lesz, simán feladhatunk a rendőrségen megannyi váddal - szólt hidegen, de a cég vezetője (aki legnagyobb sajnálatukra a főnökük szerepét is töltötte be) nem is figyelt rá, csak az utolsó mondatfélre, ami ellen védte is magát;
- A munkámhoz tartozik, hogy becsapom az embereket.
- És Lee Taeilel mit akarsz? - szólalt meg halkan Zico kíváncsian pislogva.
- Lee Taeilel, azt mondod? - mosolyodott el és előrébb lépett. - Természetesen buszút állni. Állandóan keresztbe tesz nekem. Igaz, az én ütéseim jobban fájnak neki, de a harcunk tovább és tovább fokozódik. Egy szívós ürge a srác - bólogatott igazat adva kijelentésének. - Mit tehetnék? - vonta fel vállát. -  Nem akarja abbahagyni. El veszi tőlem a vevőket, a szabad lakásokat, sunyi kis türköket használ... Sok apró dolgot tesz. Míg én jobban tönkre teszem ôt. Én nem a bizniszére megyek, hanem a lelkére. Így az igazi a bosszú hatása. Nem rég volt egy örült, szerencse játékos haverja, aki együtt dolgozott vele. Hát nem elvettem mellőle!? - nevetett fel büszkén magára.
- JaeHyo ma se normális - suttogta YuKwon MinHyuknak a főnökük háta mögött.
- Ha ezt befejezte, nem várunk, lelépünk. Nem akarok napfelkeltéig vele lenni.
- Ahh te vagy Ahn JaeHyo - jutott eszébe Ziconak, hogy hallotta és látta már ezt a nevet.
- Ühüm, és te ki vagy? - ment közelebb. - Láttalak már valahol.
- Woo Jiho...
- Nem, a neved nem rémlik, de az arcod... - nézegette gondolkodva. - Ohh már megvan! Azon vonatállomáson vagy a plakáton. Modell vagy! - jelentette ki, mire Zico bólintott. - Látjátok, vág az eszem!
- Akkor azt mond meg, hogy mihez kezdjünk egy ilyen modellel, aki ismeri Taeilt!
- Hmm hát mit? - tette állához a kezét. - Akkor lehet, hogy mégis el kéne adni a testét...


Kyung POV

Éjfél felé sietett már az óra, mikor Taeil hívott telefonon, hogy azonnal menjek át hozzá a szakadó esőben, mert villám csapott a lakóházba.
Mikor felértem az elsőre, Zico ajtaja tárva nyitva volt és a kilincs le volt törve róla.
- A villám szépen betörte az ajtót - állt a nyitott szoba előtt Taeil a fejét fogva. - Precízen, pontosan... és még bent a villanyt is égve hagyta. Sok lesz a villanyszámla...
- Miért mindig JiHoon szobája bánja?...
- Nem tudom, de kísérj el ahhoz a fasz JaeHyohoz.
- Miért vagy ennyire biztos, hogy JaeHyo volt?
- A kaszinóban találkoztam vele és még játszottunk is. Mindenbe én nyertem. Asszem' nem bírja a vereséget.
- Ez hülyeség...
- Ne pofázz, hanem gyere! Béreltem egy autót.
Hiába mondtam, hogy semmi kedvem éjfélkor az esőben autókázni, ô magával rángatott.
Taeil jól sejtette. JaeHyo cég épületének a garázsa nyitva állt, és eléje le is parkoltunk.
- Miért nem megyünk be?...
- Ha kocsiban ülve veszem észre JaeHyo pofáját, félek, hogy direkt elgázolom, és börtönbe kerülök.
- Ny-nyugi pitbull!

Ahogy kiszálltunk az ég szakadásban, én már futottam is be. Észre vettem pár pocsolyát, egy nagy, elugrándozó varangyos békát, de, hogy JaeHyo ott áll a két emberével a garázs bejáratánál közvetlenül egy kocsinak dőlve, azt nem.
- Ümmm.. H-Hello, vagy mi. J-Jó ammm békát, csigát nem(!) gilisztát vagy mit - nyeltem nagyot. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek, nagyon furcsán néztek rám. Lehet, hogy nem értették, amit mondok. - T-tudjátok, vannak az olyan állatok, akik esőben jönnek elő és hát... Az előbb... - nyeltem ismét egy nagyot magyarázkodásom közben. - Láttam egy békát...
- Kyung! - hallottam Zico hangját, mire azonnal oldalra fordultam és szemeimet rámeresztettem.
- Miért vagy törölközőben!?... Meztelen vagy!?
- Elhurcoltak - mondta és tüsszentett egyet.
- Ahn JaeHyo! Mit akarsz az új szomszédommal? - jött be Taeil is és mellém állt dühösen. - Esküszöm, annyira elegem van belőled, mint az ilyen időjárásokból. Kár, hogy meteorológusok nem jelentik be, hogy te mikor bukkansz fel, hordanék magammal féregirtót.
- Szép estét neked is, én egyetlen bajokozóm. Ki gondolta volna, hogy eljössz? - tapsolt az ingatlan cég vezetője. - Várjunk csak... Szomszéd?... Szomszédot mondtál? - pislogott elvesztve kedvét és hátrébb nézett lassan YuKwonra. - Megint a Taeil lakása mellettibe törtetek be?...
- Ahhhh Taeil ajtaja hol a francba van egyáltalán? Az ablak állásából ítélve mindig a szomszéd lakás jön ki...
- YuKwon, neked van a világon a legrosszabb ítélő képességed. Jó, hogy nem bírónak mentél. Reménytelen vagy.
- Miért csak én? MinHyuk is velem volt!
- Ô majd az ágyba kapja a bünteté-- - esett seggre a földön, ahogy MinHyuk váratlanul a lába közé rúgott, majd még eggyel megkínálta. - Ny-Nyugi! Nyugi! - nézett fel a fiú szemeibe. -  Nem mondom el senkinek, hogy már ágyba bújtál velem.

- Mikor tettem én olyat, te féleszű állat!? - bőszült fel még jobban.
- Látom, még mindig olyan tüzes, mint szokott lenni.
- Ezek ketten nem változnak - állapítottuk meg Taeillel.
- M-Mindenesetre - reszkettek JaeHyo lábai, ahogy próbált feltápászkodni a kocsi ajtajába kapaszkodva. - Lee Taeil... Téged láttak utoljára liftezni a tizedik kerületi panelemben. Azóta a gombjai sem működnek, nem hogy maga a lift. Igazán aljas vagy. Ideje kifizetned a javítását.
Tudtam, hogy nem szimpla szerencse játékról van itt szó. Taeil megint ügyeskedve keresztbe tett JaeHyonak.
- Bármit csinálok, te akkor is nagyobb fájdalmakat okozol - szorította ökölbe a kezét. - Én nem vagyok olyanokra képes, mint te. Nem taposok mások lelkébe. De neked, ha nagyon elszánnám magam - vette elô a telefonját. -, akkor... végleg keresztbe tudnék neked tenni.
- Még is hogy? - nevetett JaeHyo.
- Most... Csak simán felhívnám a rendőrséget és mosolyogva bejelentenék egy emberrablást.
- H-Hé! Mégis miről beszélsz?
- Arról a fiúról ott - mutatott Zicora.
- Hja, hát ôt vissza adom! - intett. - Viheted!
- Berezeltél, mi? - tette vissza a telefonját. - Ha tényleg nagyon messzire mész, egy hívás és már veszik is elô az aktáidat.
JaeHyo mindig függött a rendőrségtől. Sok eljárás van ellene és a közvetítő cége ellen, de állandóan megússza, az ügyvédje rendszeresen megnyeri a bíró bizalmát. Szerencsés egy ember az biztos.
- Csak, hogy tud, nem ijedtem meg ettől a fenyegetésedtől.
- Hja, biztos.
- Te viszont félsz tőlem! Tudod, hogy képes vagyok ártani neked. Mond csak - széles mosolyra húzódott a szája. - Hányszor gondolsz vissza JiHoonra? Két nap egyszer? Egy nap háromszor? Vagy óránként gondolsz rá?
- Befoghatod! - kiáltott Taeil, majd dühös tekintettel megfordult. - Zico! - dobta a fekete pulóverét a szólított fiúra. - Menjünk el innen!